A késztetés voltál a jóra,válasz egy hívó szóra,agyonhajszolt,szabadon hagyott idő.Vakon vágyott,lázadó indulat voltál…Megérdemelt kegyelem,ábrándos éveim alóla kibúvó,mi úgy illan el,mint egy gondolat,amely csak ígér,de nem kínál sokat.
Szerető leszekSzerető leszek.Étlen hagylak,ha kedvem úgy akarja.Máskor te hagyod parlagon ölem,ha ölelni fáradt kar nem akar.Hűs közönyt lök felém bús tekintet,s én legyintek kínra, bajra:Kéri majd, ha igazán akarja.
Álomtündér
Ma egy álmot hoztam néked,hogy szép legyen az éjszakád,Mire a nap újra feljön,kinövöd a pizsamád.Mert az álmod egyre duzzad,hogy soká tartson: reggelig,Kipihenten majd meglátod,felfalod a reggelit!
Kényszer Megtépázvahagytalak magadra,Bámulva vágyadat,kacagva kínodat,bár remegő ajkad oly mohóntapadt volna méggömbölyű mellre,feszülő nyakra,hogy miért isgerjesztett haragramagam sem tudom.
A gyík sziklák alatt lakott,a napfény volt a mindene.Ki is feküdt sütkérezni,ha eljött az ideje.A gyík soha nem ebédelt,napsugarak hizlalták,Délben volt a legmelegebb,a lepkét akkor tálalták.
Az erdei étkezdében,ha üresen állt néhány szék,Az állatok összesúgtak:most napoznak a gyíkék.
Ágyam szélén hajnalt teremtettél,s harmatcseppé vált az indulat,hiszékenyen szédültem a mába,megidézve tiszta arcodat.Az ébredés valóját megértve,képeinkről festve a jelent,csodáltam a törékeny létezést,új voltál, de mégsem idegen.
Néhány évvel ezelőtt két versemből született egy dal...
Részed voltam Mint ahogy kés pengéje villan,s belevág a húsbahasítva az izmot,sejttől a sejtet választva el.Mint ahogy kéz simul a kézbe,s lágyan egybeforrvaujjakba kapaszkodó ujjak vesznek el.Mint ahogy álom siklik ébredésbe,foszlányoktól fosztva, gyötörve az elmét. Mint ahogy az éjjel fénybe…
Csatát vesztveSzeméből megszökött a vágy,íriszén halvány közönytringatott a másnap,gyengéd alázat pihentvállain.Törékeny hitem,hogy mond még szépet isaz a néma száj,hogy ködfátylat oldtündöklőn a hold,vagy a másnap reggelkínál újult ragyogást:nedves tenyerembe rejtvereszketett.
Felnőtt játékainkMellkasodnak feszülök.Ölelhetnélek,de én makacsul tollak magamtól el.Taszítalak,míg ujjam nem érint már puha bőrt,nem érez lassan gördülő izzadságcseppet,testmeleget, szapora szívverést.Hogy simulnék,sejtened sem szabad.Az ágyad alá bújvavedlem le nedves kígyóbőrömet.