Ha elkészül, megmutatom...


2021.jún.24.
Írta: M. Kovács Melinda Szólj hozzá!

Kipihenni a családot: jogos igény, vagy felháborító egoizmus?

Pár évvel ezelőtt, egy nyaralás alkalmával, izgalmas társaság telepedett le a közelünkben. Öt hölgy, jó ötvenesek, teli hömpölygő életkedvvel. Magyarul beszéltek, így akarva-akaratlanul is végighallgattam jókedvű csevegésüket. Gyerekeikről, unokáikról: kinek hogy alakult az élete, mit tanult, hol…

Tovább

Szemtől szembe - "Beszélj hozzám!"

A kommunikáció alapvető emberi szükséglet. Már kicsi gyerekként is próbáljuk felhívni magunkra a figyelmet, közölni a mondanivalónkat, miközben égünk a vágytól, hogy figyeljenek ránk, hogy szóljanak hozzánk. Én személy szerint nagyon szeretem az egyedüllétet, bizonyos időközönként kifejezetten…

Tovább

Egy különös találkozás - Amikor a tanító szokatlan alakban érkezik

  Vannak találkozások, melyek feltöltenek, vannak emberek, akikkel, ha szembe találod magad érzed, hogy dolgotok van egymással. A tanító pedig néha egészen hihetetlen alakban érkezik. Pár évvel ezelőtt különös találkozásban volt részem. Egy kedves barátnőmnél jártam, kinek akkor kétéves kislányát…

Tovább

Hogyan születik az ihlet? Miből fakad az alkotókedv?

"Az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi időszaka." (Márai Sándor) Az alkotás örömét nem lehet kikényszeríteni, és nem lehet sürgetni sem. Ki kell várni az ihletett pillanatot. Egyes nézetek szerint az ihlet úgy születik, hogy a lélek…

Tovább

Egy osztálytalálkozó tanulsága

Húsz év úgy tűnt el az életemből, mintha éppen csak elszundítottam volna egy vasárnap délután a kanapén: mielőtt lehunytam a szemem, még tizennyolc voltam, fehér blúzban meg fekete szoknyában feszengtem az érettségi vizsgabizottság előtt; aztán amikor kinyitottam rádöbbentem, hogy ideje kivasalni a…

Tovább

Olvasni menő! - Amikor az író olvas

Hogy az olvasás klassz időtöltés, arról nem nyitnék vitát. Bár sokan inkább halálra unják magukat, minthogy kinyissanak egy könyvet, szerencsére egyre többen vannak azok, akiknek mindig lapul egy kötet a táskájában. Ahogy mást, úgy az olvasást sem lehet kötelezővé tenni, bár az iskolákban még mindig…

Tovább

A magány pokla

Egy délutáni vásárlás során magam elé engedtem egy idős nénit a pénztárnál. Egy darab májkrémet szorongatva toporgott mögöttem, vele ellentétben, az én bevásárlókosaram tele volt. Az a két perc, mialatt a néni kifizette a májkrémet, nekem semmibe se került, ő viszont olyan hálás volt érte, hogy kis…

Tovább

Kell-e nekünk olvasóklub?

  Amikor néhány ismerősömnek feltettem ezt a kérdést, a legtöbben azonnal rávágták, hogy manapság senki sem olvas. Nem értettem egyet a véleményükkel, úgy döntöttem, teszek egy próbát és létrehozok egy Facebook csoportot Felvidéki Olvasóklub néven. A tagok száma néhány hónapon belül meglepően…

Tovább

Meseterápiás bemutató foglalkozáson jártam

Gyerekként szerettem a meséket. A magyar népmesék voltak a kedvenceim, mert mondanivalóval bírtak. Igaz, kellett hozzá bizonyos kor, hogy megértsem a tanítást, amit magukban hordoznak. Hiszen a népmesék valójában nem is a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek szólnak. Azt viszont sosem gondoltam volna,…

Tovább
süti beállítások módosítása