A gyík sziklák alatt lakott,
a napfény volt a mindene.
Ki is feküdt sütkérezni,
ha eljött az ideje.

A gyík soha nem ebédelt,
napsugarak hizlalták,
Délben volt a legmelegebb,
a lepkét akkor tálalták.

Az erdei étkezdében,
ha üresen állt néhány szék,
Az állatok összesúgtak:
most napoznak a gyíkék.

Este persze bepótolták:
duplán falták a legyet,
Irigykedett is a medve:
ő meg rághat levelet.

Egész nap csak alig esznek,
de bőséges a vacsora,
A gyík család mégsem hízik,
nőtt a medve fintora.

Ő meg bezzeg milyen testes,
hiába a sok bogyó,
Úszik pedig épp eleget,
mesélhetne a folyó.

Na, igen ám kedves testvér,
bölcselkedett gyíkpapa,
Futni viszont te sem szeretsz,
ezért jogos a para.

Mi egész nap rohangálunk,
szikla alá, hegyre fel,
Fogyózni így sosem szoktunk,
még a diéta se kell.