Néhány évvel ezelőtt két versemből született egy dal...

Nem voltál te ott sehol

Nem voltál te ott sehol
és mégis mindenben léteztél:
a távolban, a széleken.

Felőled nyúlt ki értem
a pillanat,
s mélyen magamba rántott:
hagyta, hadd lássalak!

Nem kérded,
 miért pont előtted mutatom
magamat ilyennek.
Hiszen jól tudod, ki vagyok.

Úgy voltál jelen,
hogy nem sejtettem ébredésed,
bár életek óta álltál már mögöttem.



Amikor itt voltál

Amikor itt voltál,
a csend ritka zajokkal lett tele,
amik a réseken, mint keserű füst
gomolyogtak be az ablakon,
A párkányra ültek, onnét ugrottak ölembe:
Hogy néma szavakkal
hozzád kísérjenek.

Én meg hagytam, mert te akartam lenni,
aztán összekapaszkodva: te meg én,
Hogy utat találjak porladó vágyamnak,
ami nélküled oly keveset ér.

Az érintésed, ahogy rám borult,
simította ajkamat szavad,
Szelíd-szaporán követeltél magadnak,
hogy általam lehess, és én általad.

És az a bizonyos dal:

Úgy voltál jelen

szöveg: Kovács Melinda

gitár, ének : Szinay Balázs