Hogy az olvasás klassz időtöltés, arról nem nyitnék vitát. Bár sokan inkább halálra unják magukat, minthogy kinyissanak egy könyvet, szerencsére egyre többen vannak azok, akiknek mindig lapul egy kötet a táskájában. Ahogy mást, úgy az olvasást sem lehet kötelezővé tenni, bár az iskolákban még mindig lelkesen próbálkoznak vele. Hogy ne nyaljon vissza a fagyi, haladni kellene a korral és időről-időre átgondolni, milyen könyvet is adjunk a diákok kezébe, ahelyett, hogy olyan regényeket erőltetnénk rájuk, amelyek elveszik a kedvüket az olvasástól. Szülőként sokat tehetünk azért, hogy megszerettessük a kicsikkel az irodalmat: mutassunk példát és segítsünk jó könyveket választani!

Én valószínűleg irodalomrajongóként jöttem a világra: már kislányként imádtam a pöttyös, csíkos és a Delfin könyveket, és a suliban is elolvastam minden kötelezőt. Volt, amin úgy kínlódtam át magam, de ritkán adtam fel. Azóta sem változtam, alig akad olyan regény, amit egyszerűen nem bírtam végigolvasni.

Persze nekem is vannak kedvenceim. Kamaszkorom óta vonzanak a lakatlan szigeteken játszódó kalandregények. Imádtam Robert Merle: A sziget c. regényét, Verne: Kétévi vakáció c. könyvét és William Golding: A legyek ura c. műve is nagy hatással volt rám. Egyedül Daniel Defoe: Robinson Crusoe c. regénye kötötte le kevésbé a figyelmemet, talán mert túl fiatalon olvastam. Egy ideje motoszkál bennem az elhatározás, hogy újraolvasom, hátha ezúttal rákapok az ízére.

A kortárs magyar irodalommal sokáig hadilábon álltam. Szabó Magdán kívül - akinek Az ajtó c. regénye nagy kedvencem és az egyik olyan könyv, amit többször is olvastam -, nem nagyon próbálkoztam vele, főleg a fiatalabb korosztályt kerültem. Beleesetem abba a hibába, hogy elhittem, amit sokan hangoztatnak, hogy a kortárs magyar írók művei unalmasak és emészthetetlenek. Közben persze valahol mélyen furdalt a lelkiismeret, mert hát miféle írópalánta az, aki nem olvas kortársakat. Aztán 2010 körül egy kedves barátom felhívta a figyelmemet Agota Kristof: Trilógia c. művére, s ez hatalmas áttörést hozott. Mivel a könyvhöz akkoriban nem tudtam hozzájutni, saját példányát ajándékozta oda, annyira biztos volt benne, hogy hatással lesz rám ez az alkotás. Igaza lett: a könyv igazi mellbevágás volt, ráadásul teljesen új stílusban kezdtem el írni miután elolvastam.

Agota Kristof után kedvet kaptam a kortárs magyar irodalomhoz, s ma már élvezettel olvasok Grecsó Krisztiánt, Dragomán Györgyöt, Bartis Attilát és még sorolhatnám.  Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy próbálkozzon a kortárs írókkal, költőkkel, mert érdemes. Azoknak pedig, akik írással foglalkoznak, kifejezetten kötelező!

Annak ellenére, hogy nagyon sokféle irodalmat olvasok, be kell valljam, elég válogatós vagyok. Igazából a minőség nálam nagyon fontos. Nem azt mondom, hogy soha nem olvasok szórakoztató irodalmat, mert egy-egy nehéz könyv után jólesik egy könnyed kis regény, de nem preferálom azokat a könyveket, melyeket pár nap alatt felfalok, és pár hét alatt el is felejtem miről szóltak. Szeretem, ha egy könyv hatni tud rám, megmozgat bennem valamit, megérint, megráz, de mindenképpen nyomot hagy bennem.

Az idei év is hozott új kedvenceket, ilyen volt Szabó Magda: Pilátus, Edith Eva Eger: A döntés, F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye c. kötetei.

Néha megéri kilépni a komfortzónánkból, belekóstolni olyan műfajba is, amitől esetleg vonakodtunk, számunkra eddig ismeretlen írók műveivel próbálkozni. Ha tanácstalan vagy, mit is olvass, a moly.hu oldalon kedvedre nézelődhetsz, keresgélhetsz, véleményeket olvashatsz sok-sok könyvről.

Olvass sokat, mert olvasni igenis menő!