Látogatók
Éjfél után érkezik haza, lassan kullog fel a lépcsőn. A harmadikon megint kiégett az izzó, a mobillal világít, hogy beletaláljon a zárba. A kulcscsomó kiesik a kezéből, hangos csörömpöléssel zuhan a csempére. Ingerülten hajol le érte, a lendülettől csaknem orra bukik. A szemközti lakás ajtaja résnyire nyílik. Te vagy az, Tamáskám? – kérdezi egy vékonyka hang, idős, ráncos arc jelenik meg a nyílásban. Későre jár, miért nem alszik már, Teri néni, pillant hátra a férfi. Az asszony kiakasztja a láncot, szélesebbre tárja az ajtót. Mostanában csak forgolódom, panaszkodik, aggódtam, hetek óta nem láttalak.
Holnap délután ráérek, jegyzi meg a férfi. Az asszony arca felragyog: lemegyek reggel a boltba, veszek almát, túrót, sütök rétest, háromra várlak teára, lelkesedik. Miattam ne fáradjon, Teri néni, tiltakozik a másik. Ugyan, dehogy fáradság, inti le az asszony. Azt javaslom, gyere inkább ebédre, főzök paprikás csirkét nokedlivel, jó sok tejföllel, ahogy szereted. Teri néni aztán tudja, mivel vegyen le a lábamról, jön zavarba a férfi. Az már biztos, Tamáskám, paskolja meg az asszony szelíden a karját, rafinált mosoly bujkál a ráncai között. Nem is tartalak fel tovább, pihend ki magad, holnap majd elmeséled, hogy sikerült a fellépés.
Diszkrét csokorral érkezik, ritka teakeveréket, csokoládét, márkás kávét hoz. Az asszony megöleli, a mellkasához szorítja a fejét, apró termete elveszik a férfi karjai között. Isten hozott, suttogja, remeg a hangja, tekintete fátyolos. Ne is törődj vele, gyűri az otthonkanadrágba a zsebkendőt, csak az időskor szentimentalizmusa.
A konyhába vezeti a vendéget, az apró, kör alakú asztalhoz ülteti. Sűrű, gőzölgő zöldséglevest tesz a férfi elé, három fogás készült, mondja büszkén. Energikus mozdulatokkal, magától értetődő örömmel szolgálja ki, míg a rétest szeleteli, vicceket mesél, zavarba ejtő humora mulattatja Tamást. Tudod, milyen szemérmetlenek a férfiak, a nyugdíjasklubban csupa disznósággal szórakoztatnak bennünket.
Csaknem egy évtizede oszlopos tagja a klubnak, ha teheti, ott tölt minden szombat délutánt. Reggeltől csinosítja magát: gyöngyház árnyalattal lakkozza ki a körmét, besüti a haját, finom sminket tesz fel, mutatós ruhába öltözik. Megfiatalodunk mi ott egymás társaságában, meséli; meglepődnél Tamáskám, ha látnál bennünket, úgy ugratjuk egymást, mint a kamaszok.
Az apró konyhában napfény játszik az élénk színű drapérián, a kör alakú konyhaasztalnál gyorsan telnek az órák. A paprikás csirke után hatalmas tányér rétes kerül Tamás elé, kávé, később tea, minden úgy, ahogyan szereti. Egy kis ropogtatnivalót is hozok, mondja az asszony, tálba szórja a sós mogyorót. Egyél, Tamáskám, rád férne néhány kiló, én megmondhatom, mert régóta ismerjük egymást, le vagy gatyásodva rendesen, látszik, hogy nincs melletted senki, aki főzne rád. Tamás jókedvűen, mohón falja Teri néni ízletes főztjét, kortyolja a teát, harapja a duci, mazsolával gazdagított rétest. Ritkán jut házi koszthoz, hálásan adja meg magát a gondoskodásnak.
Öt évvel ezelőtt, a válása után költözött a régi, felújításra szoruló épületbe. Egy kora márciusi délelőtt futottak össze a lépcsőházban, Teri néni derűs mosollyal üdvözölte. Ha jól sejtem, ugyanazon az emeleten lakunk, megköszönném, ha segítene felcipelni ezt a két szatyrot, kicsit elszámoltam magam, hazáig is alig bírtam vele, csacsogott. A lányomat meg az unokámat várom látogatóba, nem sok minden volt itthon, adta a férfi kezébe a vászonszatyrokat. Tegye csak le ide az előszobába, innen már én is boldogulok. Jöjjön, főzök egy kávét, hadd vegyem szemügyre kicsit jobban, meséljen magáról valamit.
Tamás vonakodott, aztán mégis maradt egy fél órára. Szóval maga gitározik esténként, tette elé a dupla adag feketét az asszony. Szívesen hallgatom, ahogyan játszik. Szeretem a zenét, bakfis koromban én is zongoráztam. Aprósüteménnyel kínálta, dekoratív szalvétát tett a tányér mellé. Évi unokám ötéves, imádja a szalvétákat, most is hoztam három színben, magyarázta. Csak ide, a sarki boltba járok, hosszú sétákra nem alkalmasak már ezek a lábak. Ha útjába esne egy szupermarket, tegye meg, hogy hoz nekem néhány különleges darabot, nagy örömöt okozna vele a gyereknek. Márta, a lányom évek óta külföldön él, vezető beosztásban dolgozik egy multinál, Évire kevés ideje marad, pedig értelmes és csoda szép kislány.
A szalvétákért cserébe teára, kávéra invitálta Tamást, ünnepnapokon ebéddel kínálta. Gyakran látogatta az asszonyt, de a rokonokkal soha nem találkozott.
