Kartávolság

373460243_267778542859841_6574323271007476860_n.jpg

 

Kartávolság! – sipítja Lányi tanárnő, a harmadikosok vihogva rendeződnek egyetlen hosszú sorba. – Nagyság szerint! Mindent elfelejtettetek a két hónap alatt? Ugyanígy csináltuk tavaly is! Tóth, mit keres a sor végén?

A lányok lökdösődnek, egymás lábát taposva keresik a helyüket. A tanév első tornaóráján még semmi sem megy gördülékenyen. Tanárnő kérem, otthon felejtettem a tornaruhámat. Lányi összeszűkült szemmel méri végig Baloghot, legközelebb a fejedet is hagyd otthon, hogy ne lássam a mélabús ábrázatodat, mondja. Na, ülj le, ma még elnézem, de a jövő héttől nincs elfelejtettem, meg fáj ezem meg azom! Egész nap hozzá vagytok nőve a mobilokhoz meg a számítógéphez. Legalább tornaórán tegyetek ki magatokért!

Végre rendeződik a sor, Lányi elégedetten méri végig a tizenöt kamasz lányt. Na, így már mindjárt más, bólogat. Bemelegítés, két kör a sportpálya körül, aztán jöhet a távolugrás, vezényel.

A lányok sóhajtozva adják meg magukat, emberkínzás reggel nyolckor a futás, morog Csémi. Inkább szednék uborkát az apám kertjében, ennél még a befőzés is izgalmasabb. Szerintetek Lányi mivel tölthette a nyarat? Biztos a balatoni nyaralójában lógatta a lábát, és limonádét kortyolva tervezgette, hogyan készít ki bennünket a következő tanévben. Tóth felröhög, felzárkózik Csémi és Somogyi mellé, együtt teszik meg az első kört. A légzésre figyeljetek fecsegés helyett, szól rájuk a tanárnő.
Néhány méter után Somogyi nem bírja tovább: és a tiéd hogy telt, kérdezi. Tele a pince, kompót, savanyúság, paradicsom, mindenből lett bőven télire? Ne is mondd, alig volt időm a strandra. Még szerencse, hogy idén is elfagyott a barack, és nem kellett két teljes hétig a létrán nyújtózkodnom.

Nekem kijutott a strandból, mondja Tóth, bár a medencét csak távolból láttam. Rá sem bírok nézni a fagyira. Azt hittem, sosem tudnék betelni vele, de ha hetekig gombócozol, végül már a látványától is émelyegsz.

A moziban sem volt jobb, én meg a popcorn szagától vagyok rosszul, fintorog Somogyi. De legalább a társaságra nem panaszkodhatom. Na, mesélj, csillan fel a másik kettő szeme. Csak ha előbb lépitek át a célvonalat, vigyorog Somogyi. Sprintre vált, az utolsó fél kört felfoghatatlan tempóban teszi meg. Már tavaly kerületi bajnok lett ezerötszáz méteren, az a két hosszú láb igencsak megkönnyíti a dolgát. Ha a győzelmen múlik, hogy lehulljon Somogyi nyári kalandjáról a lepel, sose fogják megtudni, ki csavarta el a fejét.

Lihegve sorakoznak a többiek mellé, a térdükre támaszkodva igyekeznek levegőhöz jutni. Gondolom, a Balaton-átúszáson senki nem vett részt az osztályból, sóhajtozik Lányi tanárnő, ezzel a csapnivaló kondícióval a feléig sem jutottatok volna. Maga mellé parancsolja Baloghot: ha már gyakorolni nem tud az otthon felejtett tornacucc miatt, álljon a homok mellé, és jelölje, ki mekkorát ugrik. Somogyi ismét remekel, azok a hosszú lábak ebben a számban is verhetetlenek. Csémi épphogy megugorja a kívánt szintet, a többieknek három próbálkozás sem elég. Az óra végén Lányi tanárnő bosszúsan tereli őket az öltözőbe. Az első félév is kevés lesz, hogy életet leheljek a társaságba, dünnyögi, a tanári felé veszi az irányt.

Két éve ígérik, hogy felújítják a zuhanyzókat, de továbbra is harcolni kell a fülkékért, mert csak az első öt lány jut biztosan meleg vízhez. Tóth épphogy besurran Csémi előtt az utolsó szabad fülkébe, Csémi bosszankodva huppan le Somogyi mellé a padra. A barna lány ráérősen fűzi a cipőjét, talán ő az egyetlen, akinek nem okoz gondot a hideg víz, rendszeresen alkalmaz jeges fürdőt szaunázás után. Szóval, ki a pasi, faggatja a másik. Somogyi nem reagál, a sportszatyorban kotorászik, úgy tesz, mintha lázasan keresne valamit. Ne csináld már, nyafog a barátnője. Tóth szokatlanul gyorsan végez, flip-flop strandpapucsa cuppog a csempén, nedves nyomot hagy maga után. Már csak langyos, háborog. Somogyi felkapja a törölközőjét, fürgén lép be a helyére. Tökmindegy, úgysem ismered, kiabál ki a zuhanyfüggöny mögül.

Csémi kicsivel csengetés után nyitja az osztályajtót, Ravasz tanár úr kimérten méri végig, a fejével int, hogy üljön végre a helyére. Soha nem szól, ha elkésnek az órájáról, de egyetlen perc sem marad következmények nélkül. Az óra végén háromoldalas feladatlapot tesz a lány elé, holnapra, mondja, mutatóujjával a padon heverő papírlapot kocogtatja. Csémi gyűlöli merev, erőszakos tekintetét, megalkuvó bólintással jelzi, hogy megértette. Ma sem alszik néhány óránál többet, nyugtázza, rámegy a fél éjszakája a matekpéldákra, de egy szót sem szól, megjegyzés nélkül csúsztatja a füzetébe a papírlapokat. Ha kötekedik, a hármas is veszélybe kerülhet. A második év végén is két jegy között egyensúlyozott. Ravasz, mivel az osztályfőnökük, és fontos számára az osztályátlag, két javítót is íratott vele, hogy megadhassa a jobbik jegyet. Bár nagyon szigorú, nincs benne rosszindulat.

Az osztályból csak Somogyi meg Tóth van tisztában Csémi családi helyzetével. Az osztályfőnöke biztatja: jó feje van, sokkal többre volna képes. Nem is sejti a közepes bizonyítvány okát: a családi bizniszt, amiből ki kell vennie a részét, az estig húzódó kerti munkát. Hogy holtfáradt, mire nyolc után asztalhoz ül, és nekilát a tanulásnak.

A teljes írás ITT olvasható.