Séta
A beköltözés után másfél évvel fogadták örökbe a kutyát. Sokáig nem jutottak dűlőre, mert a lány macskát akart, a párja buldogot. Házasságot sem kötöttek, csak kivettek egy lakást. Az együttélést annyi időre tervezték, míg működőképes a kapcsolat; párterápiára sajnálták a pénzt, a lány viszont nem bírt volna egy kihűlt kapcsolatban tengődni. A szülei évekig éltek szavak nélkül egymás mellett, mígnem az anyja teljesen tönkrement.
Dávid megígérte, hogy ha a lány arra kéri, azonnal elköltözik. Az apja sokáig nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy a felesége már mást szeret. Rettegett a magánytól, elképzelni sem tudta, hogy kezdhetné újra az életét. Dávidnak ellenben jólesett az egyedüllét.
Barbara ragaszkodott hozzá, hogy mentett állatot fogadjanak örökbe. Rövid lábú, otromba alkatú keveréket hoztak magukkal; csúnya volt, első ránézésre igencsak barátságtalan, de a gondozó szerint buldog is akadt a felmenői között. A lány viszolygása elbizonyította a párját, de a gondozó nyomatékkal állította, hogy az eb vidám és hálás természetű, nem fog csalódást okozni. Az utazást nehezen tűrte, összevizelte a hátsó ülést, de új otthonában példásan viselkedett. A sétákat Dávid vállalta magára, Barbara csak akkor tartott velük, ha egyébként is házon kívül akadt dolga.
Nyolc hónappal később a lány teherbe esett. A pozitív terhességi teszt láttán kisebb pánikrohamot kapott: beteget jelentett a munkahelyén, és egész nap a lakást súrolta. Tizenéves kora óta takarítással vezette le a stresszt. Ez később minden párkapcsolatában konfliktust okozott, a férfiakat riasztotta a tisztaságmániája: havonta pucolt ablakot, minden második napon kisikálta a mosdót és a kádat, naponta felporszívózta és felmosta az egész lakást.
Ötre végzett a takarítással, hatra megfőzte a vacsorát. Bár az utolsó palack bor is elfogyott, a lakásból nem volt ereje kimozdulni, hogy bevásároljon, abból alkotott, amit a hűtőben talált. Dávid későn, átfagyva érkezett, hálás volt a törődésért. Jókedvűen lépett a konyhába, de megtorpant a hangulatvilágítás és a pislákoló gyertyák láttán. Úgy ült asztalhoz, hogy a kézmosásról is megfeledkezett. Barbara nem tette szóvá. Kezdetnek egy bögre forró, mézes gyömbérteát rakott elé, aztán kettejük közé helyezte a terhességi tesztet. Kerülte a szemkontaktust, a körömágy melletti bőrt rágcsálta a középső ujján. A kapcsolatuk elején megbeszélték, hogy egyikük sem akar gyereket.
A délutáni séta továbbra is Dávid feladata maradt, de most már hármasban rótták a várost: az apa, a kislány és az eb. Szűk volt a lift a panelben, alig fért el benne a babakocsi, a férfinak össze kellett húznia magát, hogy bepréselődjön, miközben az állat csaholva ficánkolt a lábánál.
Kitámasztotta a lépcsőházajtót, kitolta a négykerekűt, aztán félreállt, hogy elszívjon egy cigarettát. A gyerek anyja nem engedte, hogy a kislány közelében dohányozzon. Az indulás előtti rituálé nem tarthatott tovább néhány percnél, a kutya türelmetlenül rángatta a pórázt, a kislány azt ismételgette: indul, indul. Hónapok óta próbált leszokni, nem sok sikerrel.
A megszokott útvonalat járták be minden alkalommal; feltűnő látványt nyújtott a piros babakocsit irányító, szórakozott férfi és az enyhe túlsúlyt cipelő, ijesztő ábrázatú buldog.
A teljes írás ITT olvasható.
