Szokatlanul hosszan tartott az indián nyár, október közepén még paradicsomot és paprikát szüretelt, néhány cukkini és padlizsán is késői termést hozott. A diót vászonzsákba gyűjtötte, a kamrában alaposan kiszárítja. A felét megint ki kellett dobni, mire beérett, a burok teljesen megfeketedett. Eladni nem tud belőle, de zserbót és bejglit süthet, amennyit csak akar. Ildi odavan mindkettőért. Nyavalyog, hogy szigorú diétát tart, de képtelen ellenállni neki. Idén már együtt sütünk, nagyika, ígéri minden évben, de a munkája miatt sohasem érkezik, az ünnepek előtt nagy a hajtás. Máskor rendszeresen beugrik, a délutáni közös kávéra hetente sort kerít.
A hűtőbe rakja az ebéd maradékát, a csontot kiviszi a kutyának. Elmosogat, rendbe teszi a konyhát. A receptesfüzetet visszacsúsztatja a fiókba, a sütőtökös-rácsos pitét kiveszi a sütőből, idő kell neki, míg kihűl. Teri garantálta, hogy jól bevált recept, nem fognak csalódni benne. Datolyával édesítette, mert Ildi egy ideje kerüli a cukrot, csak a feketéhez engedélyez magának néhány cseppnyi mézet.

Előveszi a kotyogót, kikészít két porceláncsészét, melléjük helyezi az ezüst kiskanalakat. Amióta rendetlenkedik a vérnyomása, már csak cikóriát iszik, de Ildinek kotyogós kávét főz. Egyetemista kora óta kávéfüggő, napi ötnél sosem iszik kevesebbet. Megingathatatlanul a kotyogósra esküszik. Az állandóság fontos szerepet játszik Ildi életében, Milán bohém szabadságvágyából és rebellis természetéből semmit sem örökölt. Hét éve ugyanazon a munkahelyen dolgozik, ugyanabban az albérletben lakik, ugyanolyan színű falak között él, amióta beköltözött. Gyerekkorától fogva utálja a töltött paprikát és rajong a káposztás cvekedliért. Tízévesen jelentette ki, hogy nem akar gyereket, az álláspontja azóta sem változott.

A kedvenceit főzte, bőséges reggelivel várta a teraszon. Juhtúróból fokhagymás körözöttet, máskor erdélyi padlizsánkrémet készített, sok zöldséggel tálalta fel. Augusztus végén a cseresznyefáról már szállingóztak a sárguló levelek, de Ildit a langyos zuhany után már semmi sem tudta kibillenteni. Felfrissülve ült asztalhoz, mohón nyúlt a pirítós után.

A jóga csodákat művel a testtel, neked is ki kellene próbálnod, nagyika, győzködte. Egyórányi testmozgást követően irigylésre méltó volt az étvágya. Szégyellte bevallani, hogy hetvenhat évesen már fél belevágni, még ha jót tenne is a fájós hátának. Nem bohóckodhatok a kertben, rajtam szórakozna a falu, tiltakozott. Ildi a harmadik padlizsánkrémes pirítósra szórta a metélőhagymát, két falat között, teli szájjal kínálta a megoldást: elég nagy ez a kert, szívesen tartok a szomszédaidnak jógaórát. Hidd el, nagyika, egy-két alkalom után imába foglalnák a nevem. Jóleső nevetése betöltötte a teraszt, vonásai mind jobban emlékeztették Milánra.

Ildi jól érzi magát vidéken. Augusztusban két teljes hetet nála töltött. Hatalmas bőrönddel érkezett, szatyornyi könyvet hozott magával, az apja régi szobáját foglalta el. Sápadt volt és kimerült. Nincs nagy baj, nagyika, nyugtatta, néhány nap és újra a régi leszek. Délelőtt a tóparton olvasott, délután a kertben szöszmötölt, sötétedés előtt sosem jött be az udvarról. A tízféle növényből álló fűszerkert is az ő ötlete volt. Hiába győzködte, hogy aludja ki magát, már reggel nyolckor nyújtógyakorlatokat végzett a ház mögötti gyepen.

Felszeleteli, kistányérra rakja a süteményt, letakarja, nehogy kiszáradjon. Azelőtt, amint beérett a dió, pozsonyi kiflit sütött, Milánnak az volt a kedvence. Reggel nem is fogadott el mást a kakaó mellé. Havonta készített két hatalmas tepsivel. Akkoriban még egészséges és bőséges volt a termés, a piacra is vihettek belőle. Esténként pucolták papával a kályha mellett, miután Milán elaludt. Rádiójátékokat hallgattak közben. Papa szombaton az első busszal utazott a fővárosba, egy óra alatt túladott az árun, délre már itthon volt. A baleset előtti délutánon sütött utoljára pozsonyi kiflit. Amióta Milán nincs, Teriét sem bírja megkóstolni.

A teljes írás ITT olvasható.