Holnap Balaton

363867517_2426910067482584_659746309619431820_n.jpg

 

Holnap Balaton, kiabálja az ötéves, amint halmintás úszóövvel a derekán ugrál az ágy közepén. Az esti mese ígérete is kevés, hogy vízszintes helyzetbe lehessen könyörögni, az utazás fékezhetetlen lázban tartja. Flóra fáradtan győzködi, ha nem alussza ki magát, nem lesz ereje a másnapi kalandokhoz, de Beni energiája végtelennek bizonyul. El kellene még rakodni a konyhában, megöntözni a szobanövényeket és a kertet, hacsak nem akarja hajnali hatra állítani az ébresztőt. Mátét hiába szólítja, már legalább félórája kidőlt, a konyháig hallatszik a szuszogása, ahogy elnyúlva alszik a tévé előtt.

Hét körül, éppen csak vacsorára hozta haza a gyereket a nagyszülőktől, hogy legyen idejük nyugodtan, mindent átgondolva bepakolni. Flóra szülei két hétre vállalták Benit, így már csak hat hetet kell megoldaniuk a nyárból. Az anyósára idén sem számíthatnak, túlságosan elfoglalt: a gyerek mellett lehetetlen a befőzés, olyan kis eleven, minden percben rajta kell tartani a szemem, szabadkozott.

Máté a hazafele úton újságolta el a fiuknak, hogy másnap indulnak a Balatonra nyaralni. A gyerekből egy szempillantás alatt szállt el a fáradtság, amikor megtudta, hogy ahhoz a nagy vízhez mennek, ahol a nagypapa azt a hatalmas harcsát fogta, melynek feje trófeaként pihen a garázs hátsó falán. Beni hangos csatakiáltással rohant a házba, és ragyogva csimpaszkodott az anyja nyakába: borítékolható volt az elhúzódó altatás.