A vasúti kocsi ajtaja kinyílik, hangos társaság száll fel: negyvenes férfi a feleségével és az apjával, ötvenes pár és kamasz, tizenhét év körüli fiuk. A fiú kezében kóla, a felnőttekében sörösdoboz, ami megmagyarázza felhőtlen jókedvüket. Rövid tétovázás után a legközelebb elhelyezkedő szabad üléseket veszik birtokba. A negyvenes férfi körbepillant. Elmúlt tíz, alig néhány ember tartózkodik a nyitott kocsiban, kevesen utaznak a vasárnap esti utolsó járaton. Átellenben egy nő foglal helyet, menetiránynak háttal ül, látszólag félálomban. Farmert visel, fehér mezt, felgyűrt ujjú farmerdzsekit. Kinyújtott lábán márkás sportcipő. Mellette az ülésen kis hátizsák, térdénél kerekes bőrönd. A férfi gátlástalanul bámulja, talán mert úgy sejti, a nő nincs tudatában a tekintetének. Vállig érő haja kócos, a szemöldök szépen ívelt, az ajkak teltek, az orr kicsit nagyobb, mint amit vonzónak talál. Alkata törékeny, bár az arcon már nyomokat hagyott az idő, nehéz megtippelni a korát, talán negyvenes lehet.

Barbara megérzi a rászegeződő szempárt, megmoccan. Elnyom egy ásítást, kinyitja a szemét, kimérten méregeti a hangoskodókat. Ha egyedül utazik, igyekszik ébren maradni, tart tőle, hogy meglopják, de a barátnőjével töltött hosszú hétvége teljesen kimerítette, jólesett volna egy kis pihenés a másfél órás út alatt.
Most, hogy végre a nő szemébe nézhet, a férfi megragadja az alkalmat, hogy megszólítsa: látom, ugyanaz volt a program, mutat a csuklóját keretező sárga karszalagra. Barbara bólint, egy pillanatra elmosolyodik, de még nincs teljesen jelen. A negyvenes férfi nem az esete. A nőt pedig, aki mellette ül, kifejezetten unszimpatikusnak találja: erősen spicces, modortalan és zavaróan harsány.

A férjet látszólag nem zavarja a felesége viselkedése, így mikor az feláll és szónoklatba kezd, az apósa csitítja. Többször s eredménytelenül. Hadd mondjam már végig, mi volt az Ágival! – háborog a fiatalasszony, a férje vállába kapaszkodik. Majd én elmesélem, közli a férj. De a hamutartót meg a tüzet se hagyd ki, figyelmezteti a neje. Végre leül, az ablaknak támasztja a fejét. A férfi ejt néhány szót Ágiról meg a szóban forgó esetről, aztán más irányba tereli a beszélgetést.

Átellenben a nő vizet kortyol, érdeklődve figyeli az eseményeket. A negyvenes férfi saját történeteivel szórakoztatja hallgatóságát, és megállás nélkül egyedül magáról beszél. Barbara időnként elmosolyodik a csattanón, s csak néha siklik el egy-egy mondat felett: ha felvillan egy emlék a hétvégéből, s elkalandoznak a gondolatai. A férfit továbbra sem tartja vonzónak, de ellenszenvet sem érez iránta. Olykor-olykor felmerül benne, hogy a férfi egyenesen hozzá intézi a szavait, szándékosan közöl egyre több információt magáról. Alig félóra alatt feltárta a fél életét: a jogon végzett, egyetemi tanár és rajong a sportért. A röplabdához van némi személyes kötődése, de a kézilabda is közel áll hozzá. A foci és a vízilabda nem jön szóba, ahogy az sem derül ki, a motorsport iránt érez-e vonzódást. Barbara úgy érzi, neki igyekszik imponálni, bár semmi értelmét nem látja ennek a próbálkozásnak. Ismerkedésre alkalmatlan körülmények között találkoztak, és egyébként sem biztos benne, hogy ismerni szeretné ezt a férfit. Intelligensnek, műveltnek, de egyben erősen nárcisztikus személyiségnek tűnik.

A teljes írás ITT olvasható.