A férfi nehezen ébredt, egész éjszaka olvasott; hajnali háromkor ért a detektívregény végére. Szerette a krimiket, gyakran emelt le hasonló kötetet a polcról, de ez a könyv más volt, mint az eddigiek: első alkalommal szimpatizált a gyilkossal. Lenyűgözte elképesztő fantáziája. A kávéját kortyolva azon tűnődött, vajon milyen érzés lehet találkozni valakivel, aki ölt már embert. Biztosan szorongana a közelében, félelem kerítené hatalmába.
Szalámit pakolt a vajas kenyérre, megpucolta a félkeményre főtt tojást, paprikát szeletelt. Az éles kés könnyedén siklott a zöldség húsában. Gyerekként végignézte, ahogy a böllér leszúrja a disznót, az apja halálos ütést mér a nyúl fejére. Segédkezett, miközben az anyja elvágta a tyúk torkát. Nem rémlik, hogy bármikor is sajnálatot vagy bűntudatot érzett volna közben. Borzongott. De ez a borzongás már-már jóleső volt, mintsem kellemetlen.
Miközben borotválkozott, azon töprengett, milyen érzés lehet kioltani egy életet. Sosem döfött még kést ruganyos, élettől lüktető húsba.
Kilenckor nyitnia kellett a kocsmát. Alig fél­órája maradt. A könyvet, amely az éjjeliszekrényen hevert, visszarakta a polcra, becsukta az ablakot. Vajon mit kezdene a hullával, morfondírozott, miközben öltözött, de csupa unalmas, fantáziátlan klisé jutott az eszébe. Délelőtt, a poharakat tisztogatva ráeszmélt, a pincében megvan még az apja szélpuskája.
Az ablakból vette célba a madarakat. Érdeklődve figyelte, ahogy élettelenül zuhannak az aszfaltozott útra, de az ölés sem megkönnyebbülést, sem kielégülést nem hozott. Este visszavitte a puskát a pincébe. Egér rágta a ládákban tárolt krumplit, egy lapáttal ütötte agyon. Undort érzett, miközben végzett vele.
Néhány hét múlva egy hatvan körüli asszony érkezett a kocsmába, bátortalanul lépett a pulthoz. A színét vesztett falon délután kettőt mutatott az óra.

Teljes novella ITT.