A nő arca festetlen, a szarkalábak ellenére is fiatalos és szép, bár közel járhat az ötvenhez. Tekintete szelíd, már-már bocsánatkérő. Természetes vörös haja göndör fürtökben hull a vállára. Alacsony, karcsú testén remekül mutat a zöld nyári ruha és a halványan aranyló szeplő. Csapongva, de nyíltan beszél magáról, szokatlan, zavarba ejtő az őszintesége. A férje miatta utálta meg a nőket, állítja. Mulattatja a dolog, pedig korabeli asszonyok ritkán dicsekszenek hasonlóval. Úgy érzi, negyvenen túl már nincs oka szégyellni a félresikerült házasságát.

Különváltak az útjaik, egyedül neveli a fiát. Beni kicsit más, mint a kortársai, mondja halkan. Kerüli az emberi érintést, és nem bírja elviselni, ha nyitva marad az ajtó. Engem meg a bezártság frusztrál, a zárt ajtóktól szorongani kezdek, kacag fel. Kicsit nehéz így az együttélés. Egyébként bohókás művészlélek a fiú, nagyon szép verseket ír. Senki sem olvasta még rajtuk kívül, elzárva tarja a fiókjában, ha tehetséges is, nehezen válik költő belőle. Hiába győzködi, hogy küldje el pár irodalmi lapnak. Megfordult a fejében, hogy megteszi helyette, de tart tőle, ha rájön, dührohamot kap. Olyankor kezelhetetlen, volt rá példa, hogy a fürdőbe kellett bezárkóznom, míg lehiggadt, teszi hozzá szégyenkezve. Nehéz őt férfi nélkül féken tartani.

Alig néz a szemembe, míg mesél, tekintete a sorakozó tömegre vándorol. Nem is tudom, mit kellene beleíratni a könyvbe, ami motiválja Benit, dünnyögi maga elé.
Azt javaslom, meséljen a fiúról, az megkönnyíti az író dolgát.

Legtöbbször én ajánlok irodalmat neki, sok mindent olvas, teszi még hozzá. Mint kiderül, nagyrészt kortársakat. Alig vásárol könyvet, kicsi a lakás, nem lenne hova rakni, és meg kell gondolnia, mire adja ki a pénzt. Ne érts félre, szabadkozik, a könyv számomra is érték, de minden kötet zsákbamacska. Szeretek könyvtárba járni, a nagyvárosiakban hatalmas a kínálat, tanácsot is kérhetek, ha elbizonytalanodom. Több könyvet is megvettem már utólag, Beninek.
Meglengeti a nyári ruhát, megigazítja a napszemüveget, ami hajpántként szolgál a fején, a kezében lévő kötettel legyezi magát. Szinte elviselhetetlenül meleg a délután. Mögöttünk hatalmasra duzzadt a sor, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy legfeljebb tizenöten álltak előttünk, pedig a várt kezdés előtt csupán fél órával érkeztünk korábban. Közben az író is megérkezik, az első rajongó máris az asztalhoz ül."

A teljes írás ITT olvasható.