Lecsó
Itt a szezon, érik a paradicsom, nő a paprika, lecsót esznek lecsóval. Korán reggel leszedte a termést, a cseresznyefa alatt, a régi kőasztalon pucolja a hagymát, metéli a paprikát, a magokra különösen figyel. Egy se kerülhet az ételbe, különben a legkisebb gyerek hozzá sem fog nyúlni az ebédhez. A kolbászt se felejtsd ki, figyelmezteti a fia, és legyen csípős, úgy az igazi
A tizenhét éves lánya nemhogy kolbászt, de tojást sem eszik: január óta vegán. Csak egy kísérletnek indult, a barátnője beszélte rá, hogy próbálja ki ezt a veganuár nevű őrületet, amihez ő már az előző évben csatlakozott. Egy hónapot bárki kibír növényi étrenden, győzködte, de ha lehetetlennek találod, februártól visszaállsz a régi étrendre.
Évi azóta elszánt állatvédő. Nincs más választásunk, védeni kell a bolygót, hangoztatja. Nem kell neki több bőrtáska és bőrcipő, a húgát igyekszik lebeszélni az állatkertről, a cirkusz plakátjától dührohamot kapott. Ez nem csak a táplálkozásról és az egészséges életmódról szól, ez egy életforma, magyarázza; nem csak megenni, de kihasználni sem hajlandó az állatokat.
Az apja szerint elment az esze. Évi lázad: nézz körül, tönkretettük a Földet. Belegondoltatok egyszer is, mit hagytok ránk, miben kell majd élnünk? A pazarlás és a környezetszennyezés pokollá teszi az unokáitok életét. Az apja szerint nem azon a kis húson múlik az apokalipszis, Évi biztos benne, hogy minden apró lépés számít.
A férfi legyint, szalámit vesz elő a hűtőből, sajtot ken a kenyerére, és nagy adag tejjel issza meg a kávét. Évi ingerülten rántja ki a fiókot, előkapja a kiskést, kiviharzik a konyhából.
A teljes novella itt olvasható:
