Korán keltem és buszra szálltam, hogy vigyek neki a bejgliből, amit anyám legendás receptje alapján készítettem. Úgy rémlett, a mákosat szereti jobban – reggelire, tejeskávéval –, de azért pakoltam egy adagot a diósból is

Az ünnepek alatt a sütemény gyorsan fogyott, Gergő nyaggatott, hogy süssek még egy adagot, ami kitart szilveszterig. Nem volt kedvem másodszor is nekiállni, de mivel Grétihez készültem látogatóba, rászántam a szerda estét. Boldog lesz, ha a töltött káposzta és a sós stangli mellett, egy adag bejglivel is meglepem.
Az orrom elől vitték el a liftet, gyalog mentem fel a harmadik emeletre. A lépcsőház tiszta volt, mióta egy takarító cég tartotta rendben, a lakók közt végre megszűnt az évek óta húzódó vita. Hetente egyszer felmostak, megtisztították az ajtót, letörölték a korlátokat. A repedezett, néhol penészfoltos falakra viszont már ráfért volna a festés.

A kopogásra nem reagált, a második csengetésre végre neszezés hallatszott odabentről. Türelmetlen hangon szólt ki, későbbre várt, úgy volt, hogy a tízes busszal jövök. Örömmel vette tudomásul, hogy több idő jut nekünk, manapság kevesen látogatták. A lánya évekkel ezelőtt külföldre költözött, a nővére tavaly halt meg, más rokona nem élt a városban. A szomszédokat alig ismerte, sok volt az új lakó, csak Bözsivel, a szemközti lakás tulajdonosával barátkozott, a régiek közül már csak ő maradt a társasházban. Az asszony cukrász volt, tíz évvel fiatalabb Grétinél. Sosem jött üres kézzel, csodás süteményeket hozott. Jól kijöttek egymással: kártyáztak, kötögettek, együtt nézték a tévében a sorozatokat.

A lakásban párás és kellemetlenül meleg a levegő. A táskát a konyhába viszem, kipakolom az ételt, és diszkréten kinyitom az ablakot. Úgy teszek, mintha nem látnám Gréti arcán a grimaszt. Valahogy megállja, hogy ne tegyen megjegyzést. Szereti a meleget, mert mindig fázik, az otthonka felett most is köntöst visel, lábán vastag zokni és bundás papucs. Hiányoznak róla az asszonyos zsírpárnák, vékonyka, apró testét több réteg ruhába bugyolálva tudja csak melegen tartani.
A töltött káposztát a hűtőbe rakom, a stangli a konyhapulton marad. A bejgli láttán felragyog az arca, azonnal kiszabadítja a fóliából, és vág belőle két szeletet. Korán jöttem, még nem reggelizett mondja, épp a konyhába indult, hogy főzzön egy tejeskávét, mikor megszólalt a csengő. Csak a pizsamát vetette le, mosakodni sem volt még ideje szabadkozik, zavartan igazgatja erősen őszülő, alvástól kócos haját.

A teljes novella itt olvasható:

Bejgli