Kocsonya
– Anyának igaza van, nem bízhatsz mindent a véletlenre. Negyven felett kell, hogy legyenek terveid.
Egyesével szedi ki a poharakat, a dohányzóasztalra rakja, alaposan áttörölgeti. Büszkén küldte át a nagytakarítás tervét, elképed, hogy még nem álltam neki. Otthon nem ezt láttuk, anyánk komolyan vette a házimunkát. Napokig pakolt, sikált, díszítette a lakást. Szentestén erőtlenül rogyott a kanapéra. Miután elköltöztünk, már nem fogadott el tőlünk segítséget. Januárban mosogatógépet vettünk a hetvenedik születésnapjára, hogy az ünnepi vacsorát követően, többé ne zárja magára a konyhaajtót. Idén a nővéremmel együtt takarítják ki a házat. A bejgli és a rántott hal ezúttal rám marad.
Anna lelkesen követi a szülői mintát. A nappaliban, a négypolcos vitrinben az összes pohárnak megvan a helye: hátul a magasabbak, elöl a kisebbek, jobb oldalon a boros, balra a pezsgős. Miután az üvegpolcot is alaposan letörölte, mindent ugyanoda pakol vissza. Becsukja az ajtót, ablaktisztítót fúj az üvegre, addig dörzsöli, míg teljesen eltűnnek róla a foltok. Mindkét oldalról vet rá egy pillantást. Reggel, természetes fénynél is ellenőrzi.
– Holnap jöhetnek a könyvek – szedi össze a rongyokat. Fáradt. Haja zsíros, szeme alatt karikák. Este hat van, egész nap robotolt.
Évente kétszer áttörölgeti az összes könyvet, azután rendszerez. Novemberben színek szerint sorakoztak a kötetek az öt méter hosszú falon, tavaszra megunta, ABC sorrendbe rakta őket, azóta rádöbbent, hiba volt összekeverni a világirodalmat a kortárs magyarral.
A teljes novella itt olvasható:
