A variációk egy párra lehet számodra a tökéletes nyári olvasmány, amennyiben:

• Legszívesebben romantikus könyvet viszel a vízpartra
• Többre vágysz egy könnyed lektűrnél, ami csak átfolyik rajtad
• Szereted, ha egy könyv lényegi mondanivalóval is bír amellett, hogy szórakoztat
• Fontos a számodra, hogy egy könyvnek szép nyelvezete, az írójának pedig lendületes, sodró stílusa legyen
• Téged is foglalkoztat a „mi lett volna ha” témaköre, és időnként elgondolkozol azon, hogy alakult volna az életed, ha bizonyos szituációkban más döntéseket hozol

A könyv szerzője, Laura Barnett harmincas, szabadúszó újságíró. A variációk egy párra az első regénye, s bizony  ez a kötet egy nagyon ütős első regény.

1958-at írunk, adott két tizenkilenc éves fiatal, Eva és Jim, a Cambridge-i Egyetem diákjai, akiknek élete egy napon keresztezi egymást. Az írónő három variációban tárja elénk a találkozásukat, és Eva döntésének fényében háromféleképpen vezeti végig a két fiatal életútját egészen napjainkig.

1. A lány bringázik az utcán, jön a fiú, egymásra néznek, egy pillanatra megáll az idő, aztán a lány továbbsuhan.
2. A lány defektet kap, a fiú a segítségére siet. Kávézni mennek, szerelembe esnek.
3. A lány defektet kap, a fiú a segítségére siet. Kávézni mennek, s bár Evának barátja van, képtelen ellenállni Jim vonzerejének, ezért szakít Daviddel és Jimmel folytatja az életét. A sors viszont meggondolja magát, adódik egy váratlan szituáció, ami miatt Eva visszamegy Davidhez, hogy vele tervezzen közös jövőt.

A könyv tehát három történetet foglal magába, és a szerző lehengerlő fantáziavilágának köszönhetően, minden variációban izgalmasan alakítja szereplői életét. Fordulatokban, történésekben gazdag mindhárom életút.

A szerző mindvégig képes volt elhitetni velem, hogy játszi könnyedséggel veti papírra az újabb és újabb élethelyzeteket, egy pillanatig sem éreztem, hogy bármelyik történet is erőltetett, nyögvenyelős volna. Nincs rózsaszín ködfelleg, nincs cuppogó ragacs, nem bódítja az olvasót nyálas romantikával, épp ellenkezőleg: valóságos, életszerű szituációkba löki bele a szereplőit, amitől történeteik abszolút hihetőek és azt az érzést keltik bennünk, hogy bármelyikben ott találhattuk volna akár magunkat is.

Meglepő módon, az írónő megközelítése már-már pesszimista, még az is felmerült bennem, hogy Laura Barnett esetleg házasság ellenes. Sorai időnként az sugallják, hogy elképzelhetetlennek tartja, hogy egy kapcsolat mindvégig zökkenőmentesen alakuljon. Megfordult a fejemben, hogy a regénynek esetleg rejtett üzenete, hogy minden kapcsolatban rendeltetésszerűen jönnie kell a nehézségeknek, amitől előbb-utóbb kialszik majd a láng, hiszen egyetlen szerelem sem tarthat örökké. A szerző számára mintha elképzelhetetlen volna az a lehetőség, amikor két ember együtt él le egy életet anélkül, hogy külső szereplők, szakmai féltékenység, önzés, vagy bármi más kettejük közé álljon. Mintha az ember személyiségének formálódása borítékolhatóan rossz irányba kellene, hogy vigye a párkapcsolatait, mintha egy idő után már egészen mást akarnánk a másiktól, az élettől, mint amit fiatalon akartunk.

Furcsa kettősségként a regény reménnyel is kecsegtet. Kicsit azt is sejtteti, hogy az az ember, akivel találkoznod kell, így vagy úgy de mindenképpen az életed részévé válik majd, hiába is hozol rossz döntéseket vele kapcsolatban, hiába is utasítod vissza újra és újra a vele való esetleges kapcsolódást. Magyarul: ha egy szerelemnek be kell teljesülnie, az előbb vagy utóbb, fiatalon, középkorúan, vagy az életed alkonyán, de révbe ér.

A könyv arra készteti az olvasót, hogy elgondolkodjon a saját életén. Ne lepődjetek meg, ha előtörnek a mi lett volna ha a Hufnágel Pistihez megyek feleségül féle gondolatok.

Mint már említettem, engem leginkább az írónő fantáziavilága, könnyedsége nyűgözött le, mellyel elénk rajzolja ezeket a történeteket. Nagyon szép a könyv nyelvezete, remek a stílus. Számomra szinte megdöbbentő, hogy mindez egy harmincas ember tollából származik. Idősebb, nagyobb élettapasztalattal rendelkező íróktól számít az ember hasonló érettségre.

Az egyetlen negatívumként azt tudnám megemlíteni, hogy az egyes variációk váltakozása megzavarhatja az olvasót. A könyv odafigyelést igényel, néha vissza is kellett lapoznom, mert nem volt egyszerű követni, hogy éppen melyik életfolyamba csöppentem bele, hol tart a cselekmény. Ezért javaslott a könyvet folyamatosan olvasni, semmiképpen se tegyétek le hosszabb időre, mert gondot okozhat ismét felvenni a fonalat.

Remek regény, meleg szívvel ajánlom!