"Én nem hazudok. Anya azt mondogatta, hogy azért, mert jó ember vagyok. De nem azért, mert jó ember vagyok. Azért, mert nem tudok hazudni."

Ez a regény a szeretetről, a tehetetlenségről és a megoldások kétségbeesett kereséséről szól. De arra is bizonyíték, hogy, ha hiszünk magunkban, nagy dolgokra vagyunk képesek. Ez a regény egy fiúról szól, aki űrhajós szeretne lenni, aki elhatározza, hogy kinyomozza, ki ölte meg a szomszéd kutyáját, mi több, könyvet is ír a nyomozásról. Aki kimerészkedik a saját komfortzónájából és olyat tesz, amire elvileg nem lenne képes: Londonba utazik. Egyedül. S, hogy ez mitől olyan különleges? Mert a tizenöt éves Christopher autista.

Christopher meséli a saját történetét, az ő szemén keresztül látjuk a világot, ezáltal az emberek, az érzelmek, a történések egészen más megvilágításba kerülnek.

Képzeljük el, hogy egy háromtagú családnak odaajándékoznak egy hatalmas házat, tele csodás, napfényes, tágas térrel, de mikor beköltöznek rájönnek, hogy a legtöbb ajtó zárva van, a legtöbb szoba hozzáférhetetlen, s az egész épület egy átjárhatatlan labirintus, ahol csak időnként sikerül egymásba botlaniuk. Folyamatosan falakba ütköznek, amitől szűkös lesz a tér, és járhatatlan az egymáshoz vezető út. Valami ehhez hasonló lehet az a világ, amiben ez az autista kamasz és családja él.

Christopher szereti és érti a matematikát, kimagasló ezen a téren, de még a szüleitől sem viseli el az érintést, pánikrohamot kap, ha tömeg veszi körül, ha a tér túlságosan kitágul. Nem képes feldolgozni a hirtelen érkező, túl sok információt, így saját világába menekül.

Haddon regénye rámutat, hogy mekkora kihívás egy autista gyermek nevelése. Remekül ábrázolja, mennyi türelem, lemondás, alkalmazkodás és szervezés szükséges, hogy működni tudjon a család. Szülőként pedig hatalmas lelki teher, hogy az ember mind testileg, mind érzelmileg képtelen közel kerülni a saját gyerekéhez. Folyamatos elutasítást kell megélnie, s bár érti és elfogadja ennek okát, szenved tőle. Van, aki feladja és elmenekül. De vajon elítélhető-e ezért?

Legtöbbször fogalmunk nincs, hogyan viselkedjünk, amikor egy autista emberrel kerülünk kapcsolatba. Félünk a másságtól, s talán pont emiatt, nagyon könnyen ítélkezünk, vagy utasítjuk el a másikat.

Haddon regénye egy egyszerű, mégis megrendítő történeten keresztül mutatja be egy autista kamasz és családja életét. Különleges olvasmány ez a könyv, hiszen ha megértjük egy autista ember működését: mit miért tesz, vagy nem tesz, mi alapján hoz döntéseket; nagy esély van rá, hogy elfogadóbbá, empatikusabbá válunk. Haddon karakterei hitelesek, helyzetük könnyen átérezhető, a kötet nyelvezete, stílusa pedig annyira érthető és egyszerű, hogy ifjúsági regényként is megállja a helyét, bátran ajánlható tizenéves kamaszoknak.

Bár nem szippantott be, és nem kerültem teljesen a hatása alá, mindenképpen érdemes volt elolvasni, érdekes és hasznos olvasmányélménnyel gazdagított.