Beth Harmon korán elveszíti szüleit, árvaházban nevelkedik. Az alagsorban, Mr. Shaibel segítségével ismerkedik meg a sakkal. A játék azonnal elvarázsolja, és az is gyorsan kiderül, hogy rendkívüli tehetsége van hozzá. Beth életében a sakk különleges helyet foglal el, végigkíséri kamasz és fiatal felnőtt éveit. Tizenhárom évesen örökbe fogadják, de az árvaházban töltött évek nyomot hagynak a lányban. A nyugtató, amivel az árvaházi gyerekek indulatait és ösztöneit igyekeznek kordában tartani, hosszú távú függőséghez vezet, s Beth hamar rájön, hogy nem a zöld pirula az egyetlen, amivel képes feloldani a versenyek okozta feszültséget: már egészen fiatalon az alkohollal is barátságot köt. A győzni akarás ugyan mindennél erősebb benne, de a démonoktól sem könnyű szabadulni.

Bár az árvaházban eltiltják a játéktól, Beth fejben gyakorol, és senki nem tudja eltántorítani attól, hogy elismert sakkozóvá váljon. Annak ellenére, hogy egy házaspár fogadja örökbe, Mrs. Wheatley egyedül neveli a lányt. Felfedezi a pénzkeresési lehetőséget Beth tehetségében, s ahelyett, hogy kihasználná a gyereket, a szétszórt, alkoholista, de mégis kedves és jó szándékú nő a maga korlátolt módján, de teljes vállszélességben a lány mellé áll. Mrs. Wheatley érdekes karakter. Nem egy mintaanya, Beth viszont talpraesett és önálló, így a közös utazások során kifejezetten jól érzi magát nevelőanyja társaságában. Beth pontosan tudja, mire van szükség, hogy elérje a célját, Mrs. Wheatley pedig örömmel kíséri őt el a versenyekre, és vállalja magára az utazással járó elintéznivalókat.

Amikor a nő meghal, a fiatal lány teljesen magára marad. Régi sakkpartnerei segítségével gyakorol, de gyorsan túlnő rajtuk. S bár ezek a férfiak nem csupán segítséget, de társaságot is nyújtanak Beth számára, mély érzelmek nem alakulnak ki a lányban. Beth sakkról szóló könyveket vásárol, hosszú órákat tölt tanulással, de rettentően magányos, és egyre többször nyúl az alkoholhoz.

A könyv eleinte nagyon magával ragadott, izgalommal vártam, hogy alakul a lány élete, de nevelőanyja halála után számomra kicsit ellaposodott. Úgy éreztem, az író egy ponton kisebb változtatásokkal ugyan, de ismétli önmagát. Talán kicsit sziruposabb lett volna tőle a kötet, mégsem bántam volna, ha egy kis boldogság, gyengédség, szerelem is jut a lánynak. A játszmák leírása eleinte még érdekesnek tűn, a könyv második felére laikusként mégis unni kezdtem; bár az író igyekszik emészthetően tálalni, kifogástalanul érezteti a feszültséget és a lányban uralkodó szorongást vagy éppen megkönnyebbülést.

Remek választásnak tartom, hogy Tevis, regényében egy árva gyerek sorsán keresztül mutatja be, hogy a tehetség, a versenyszellem, a kitartás és a szorgalom milyen csodás eredményekhez vezethet még akkor is, ha az embernek csak minimális segítség jut osztályrészül. Beth rettentően céltudatos, amire szüksége is van, hogy a férfiak világában talpon tudjon maradni, hiszen ezekben az időkben a sakk szinte kizárólag a férfiak sportja volt. Gyerekkorától meg kell küzdenie az elismerésért, és teljesen jogosan dühíti, hogy nem az jelent szenzációt, mekkora tehetség, hanem, hogy lányként győzi le ellenfeleit. Sakktudása sokáig csak másodlagos.

Mivel elvárások nélkül fogtam neki az olvasásnak, nem okozott csalódást a regény. Bár nem kínál váratlan fordulatokat, a cselekmény teljesen kiszámítható, összességében érdekes, olvasmányos kötetnek tartom, és egy cseppet sem bánom, hogy időt szántam rá, de mégis azt gondolom, egy olyan olvasó számára, aki ért a sakkhoz, ez a regény sokkal nagyobb élményt jelenthet.

Kíváncsi vagyok, ezúttal a könyvből készült sorozat milyen élménnyel gazdagít majd.