Vera imádott táncolni. A férje, vele ellentétben botlábúnak tartotta magát, igyekezett kerülni minden olyan alkalmat, amikor parkettre kellett állnia. Vera az esküvőjükön kívül nem is emlékezett más esetre, amikor Emillel táncolt. Szórakozni nem jártak, maradt a mozi, legfeljebb néha egy-egy baráti vacsora.
  Fiatalon házasodtak össze, még el sem érték a negyvenet, a lányuk már kamaszkorba lépett, egyre kevesebbet igényelt a szülői társaságból, a saját útját járta. Vera üresnek érezte az életét.
  – A mai modern nő ilyenkor kezd önmegvalósítani – oktatta a barátnője.
  Verának viszont sosem voltak különösebb ambíciói. A férje vállalkozása jól működött, nem szorultak rá, hogy Vera is karriert építsen. Az első években még vállalt néhány magánórát, akkoriban jól jött a mellékes kereset, de mikor egyre jobban alakultak Emil dolgai, Vera úgy döntött, inkább a lányának szentel nagyobb figyelmet. Az évek gyorsan elszaladtak, Hajni pedig egyre kevesebbet igényelt az anyai gondoskodásból.

  – Találj magadnak egy új hobbit, amiben örömödet leled és leköti a felszabadult idődet! – ajánlotta a barátnő.
  Vera ezen már elgondolkodott. Mindig is nyitott volt az új dolgokra, könnyen barátkozott, szívesen ismerkedett. Emil egyre több időt töltött az irodában, időnként fallabdázni is lejárt a haverokkal, nem ritkán csak este keveredett haza. Hajni a barátnőivel csavargott, a hétvégéken egyre gyakrabban aludt a fiújánál.
  Az alig néhány hete nyílt salsa klubra egy Facebook posztban lett figyelmes, ami váratlanul bukkant fel az idővonalán. Kezdő oktatás minden péntek délután hattól – olvasta a csábító hirdetést. Mi lenne, ha kipróbálnánk? – mélázott el egy pillanatra. De Emilt sajnos lehetetlen az ilyesmire rábeszélni.
– Ebből csinálsz gondot? – nevette ki a barátnője. – Menj nélküle! Elvégre nem vagytok egymáshoz láncolva!
  Vera elkerekedett szemmel bámult rá. Egyedül? Na, de mit szólnak majd az emberek, hogy férjes nő létére salsa klubba jár a párja nélkül?
– Már megint túlagyalod a dolgokat – intette a barátnő. – Beszéld meg Emillel. Ha neki nincs kifogása ellene, eszedbe ne jusson mások véleményével törődni!
  Emil pártolta az ötletet.
– Örülök, hogy kimozdulsz végre! Tudom, hogy imádsz táncolni, miért akarnálak pont ebben korlátozni? Mindig is furdalt a lelkiismeret, hogy miattam nincs rá alkalmad.
  Verának fel sem tűnt, hogy a férje talán egy kicsit lelkesebb a kelleténél. Nem várt több biztatást, a következő pénteken meglátogatta a klubot, beiratkozott az oktatásra, és azonnal beleszeretett a salsába. Úgy érezte, ennél jobb elfoglaltságot keresve sem találhatott volna. A csoport tele volt lelkes harmincasokkal, az oktatók kedvesek voltak, jó hangulatban teltek a táncórák. Megkönnyebbülésére nem ő volt az egyetlen, aki pár nélkül érkezett.
  Lázas hangulatban várta a péntek délutánokat. Reggel fürgébben, sokkal nagyobb életkedvvel kelt ki az ágyból, egész nap a délutáni táncóra lebegett a szeme előtt. A barátnője elismerően nyugtázta a Verán végbement változásokat: gyakrabban csináltatta meg a haját, havonta látogatta a kozmetikust, egyre több nőies ruhadarabot vásárolt magának. A gardróbban lassan túlsúlyba kerültek a blúzok és a szoknyák. Vera jól érezte magát a bőrében, a sokasodó bókoktól rég eltemetett önbizalma is visszatért.
  A változást persze mások is észrevették. A szomszédasszonyok irigykedve beszélték ki a háta mögött.
  – Na, ez sem tudja elviselni a korát, azt hiszi, egy kis fenékrázás majd visszahozza a fiatalságát.
  – És ahogy mostanában öltözködik! – kontrázott a másik. – Úgy ki van mázolva minden reggel, mint valami csitri! Figyeld meg, egyszer csak a melleit is megcsináltatja! Én arra sem vennék mérget, hogy nem környékezte meg máris valami fiatal táncos fiú. Mi másért járna ilyen lelkesen arra a helyre… majd negyvenévesen a férje nélkül?
  Vera megfogadta a barátnője tanácsát, magasról tett rá, mit beszélnek róla a féltékeny ismerősök. Boldog volt és felszabadult, tisztában volt vele, hogy ezzel az új Verával a családja is jobban jár.
  Emil nemegyszer rajtakapta, ahogy főzés közben lejt néhány tánclépést a konyhában, ha latin zene szólal meg a rádióban. Az ajtófélfának támaszkodva csodálta megszépült feleségét, és az járt a fejében, hogy talán itt volna az ideje kidobni végre a szeretőjét. Mennyivel izgalmasabb volna ezt a dögös, ringó csípőjű, harmincas asszonyt randevúra hívni!