Nincs kamasz, aki szeretné a szeptembert. Indián nyár ide, színekben pompázó természet oda, vége az augusztusnak és kezdődik a suli. Rémálom. Panni sincs ezzel másként, Tinával fejcsóválva siratják az elmúlt hónapokat, a strandolást és a tengerparti nyaralást, az éjszakába nyúló csavargásokat, bulikat. Mert ilyenkor még anyáék is megengedőbbek: mivel a bizi végül jobbra sikeredett a vártnál, az ősök lazítottak a szülői szigoron.
  De minden szünidőnek vége szakad egyszer, visszatér Ördög, és Panni ennél rémesebbet elképzelni sem tud. Egész nyáron a csodáért imádkozott. Persze, isten ments, hogy elüsse Ördögöt a pesti gyors, azt sem kívánná soha, hogy a Balcsi vizébe fulladjon, de minden kétséget kizáróan ráférne már a hosszú távú pihenés. Ha nyugdíjba vonulna, mindenki jól járna. Ördög nem szenvedne időhiányban, gondozhatná a kertjét, a II. B pedig fellélegezhetne végre.
  Az első tanítási napon matek a hetedik óra. Panni abban reménykedik, Ördög talán pihentebb lesz így az év elején, nem akarja azonnal az első év anyagát ismételni. Talán elbeszélgetnek a nyári élményeikről… Tina szerint feleslegesen reménykedik ilyen hülyeségekben, ez már nem az alapiskola. Itt senkit sem érdekelnek a nyári élményeik, mellesleg azok némelyikéről nem árt mélyen hallgatni.

  Panni egyre kedvetlenebb, ahogy közeledik az utolsó óra. Egészen apróra zsugorodik a gyomra a csengetés hallatán. Már Ördög puszta gondolatára is lúdbőrös lesz a karja. Mikor nyílik a tanterem ajtaja, hátra sem néz, lehunyt szemmel várja, hogy a tanár a katedrához érkezzen. Arra eszmél, hogy Tina irtózatos erővel az oldalába könyököl. Rémülten nyitja ki a szemét, és akkor meglátja: ott áll a tábla előtt mosolyogva és jóképűen, s csak úgy árad belőle az életkedv és a derű. Panni egy pillanatra azt gondolja, hogy káprázik a szeme. Akit lát, az bizony egy cseppet sem hasonlít Ördögre.
– Nem rossz a pasi – jegyzi meg vigyorogva Tina.
  Még hogy nem rossz! Ördög után egy földre szállt angyal. Szőke és kék szemű, s kidolgozott felsőtestén olyan csodásan áll a rövid ujjú ing, hogy Panni néhány másodperc után halálos szerelembe esik. Semmi kétség, ettől a naptól kezdve szeretni fogja a matekot. Mert amit ez a fiatal tanár a táblára körmöl, Panni számára az bizony maga lesz a szentírás.
  Akkora jókedvvel lép a lakásba, hogy anya döbbenten mereszti rá a szemét.
– Na, milyen volt a suliban? Elviselhető volt a matek? – kérdezi. Szinte biztos benne, hogy a rettegett óra elmaradt.
– Klassz volt! – veti oda Panni, anya szeme pedig még nagyobbra kerekedik – Somogyi tanár úr lenyűgöző. Képzeld, ismeri a Lila Neont!
– Ki az a Somogyi, aki ráadásul discoba jár? – értetlenkedik anya.
– Nem, már nem jár. De pár éve még... Hihetetlen sztorikat mesélt. Ha látnád, milyen laza!
  Anya nehezen dönti el, sírni vagy nevetni szeretne-e jobban. Ugyan mit tud megtanítani az ő egy szem lányának egy táncos lábú friss diplomás? Ki készíti majd fel őket az érettségire? Persze remek, hogy nem kell már Ördögtől rettegni, és, hogy esély adódik a jobb jegyekre, na de milyen áron!
  Telnek a hetek és Somogyi minden téren bizonyít. Amellett, hogy úgy néz ki, mintha most lépett volna le a mozivászonról, érthetően magyarázza a matekot. Panni élvezettel hallgatja, majd kiugrik a padból, hogy bizonyíthassa a számokhoz való tehetségét, és otthon szorgalmi feladatokkal szöszmötöl. Apán látszik, hogy elégedett, bár annyit azért megjegyez, hogy Pannin mostanság mintha gyakrabban látna szoknyát. Bezzeg tavaly anya rá sem bírta könyörögni, most meg fel sem venne mást. Míg megfelelő a hossza, nincs is ezzel semmi baj, mosolyog apa a bajsza alatt. Ha egy jóképű tanár és némi stílusváltás kell ahhoz, hogy Panninak menjen a matek, üsse kutya! Öröm látni, milyen jókedvűen jár suliba. Amint kilép az ajtón, Tinával már a matekot tárgyalják. Persze, tudja ő jól, hogy nem mindig a függvények körül folyik a csevej. Ha vihogásba fullad egy-egy mondat, szinte biztos, hogy Somogyi tanár úr a téma.