A gimnázium egy kétemeletes, régi épület volt, közel a városközponthoz. Panni szerette a különleges hangulata miatt, és mert az a bizonyos srác is odajárt. Harmadikos volt, feltűnő jelenség: az iskola legjobb pasija. Panni és Tina egymás közt csak Rugónak hívták. Panni maga sem tudta, miért pont így, talán a göndör, sötét fürtjei miatt. Jó játék volt beceneveket aggatni a srácokra, így senki sem tudhatta, kiről pusmognak éppen.
  Panni már az első héten kiszúrta, amikor a büfénél szalámis szendvicsért sorakozott: alig bírta levenni róla a szemét. Olyan bódultan bámulta, mint aki még életében nem látott férfit. A srác gyors pillantással mérte végig, csak egy pillanatra néztek össze, de Panni végleg elveszett abban a sötét, meleg szempárban. Évekig nem bírt kimászni a mélyéről.
  Mielőbb ki kell derítenie a nevét – határozta el –, hogy melyik osztályba jár, a címét és a mobilszámát, egyszóval mindent, amit csak lehet, a legapróbb részletekig. Nem volt nehéz dolga, Hunort mindenki ismerte, népszerű volt a suliban.

Panni nagy örömére rendszeresen egymásba botlottak. Mint kiderült, Nellit látogatta a 2.C-ből, az osztályuk ugyanazon a folyosón volt, mint Pannié. Nelli szőke volt és karcsú, hatalmas világoskék szemekkel, hosszú nyakkal, telt ajkakkal. Panninak egy csepp esélye sem volt vele szemben; jelentéktelen, szürke egérnek érezte magát mellette. De a szívnek nem lehet parancsolni: ha az ember szerelembe esik, ott nem segítenek az észérvek. Még Tina észrévei sem.
  – Verd már ki a fejedből! – nyaggatta a barátnője. – Nem hiszem el, hogy egy ilyen nagyképű, agyatlan pasi után sóvárogsz! Akkora az egója, hogy alig fér be az ajtón. Mi van veled? Nem ilyen csajnak ismerlek. Vele akarsz te irodalomról csevegni? Azt sem tudja, József Attilát eszik-e vagy isszák.
  Pannit nem érdekelte Hunor irodalomhoz fűződő viszonya. Per pillanat az sem érdekelte volna, ha a betűket sem ismeri, csak hadd sétálhasson vele végig kéz a kézben a városon, vagy ücsöröghessenek némán a parkban. Ha Hunor azt a gyönyörű, érzéki száját arra is használhatja, hogy őt csókolja a kapualjban, minek fecsérelnék szavakra a drága időt. Dehogy kívánja ő, hogy József Attilát szavaljon az ablaka alatt!
  Ünnep volt minden nap, amikor Nelli nem csüngött Hunor nyakán, s Panni a korlátnak támaszkodva figyelhette, amint a két lökött haverjával a suli aulájában játsszák az eszüket. Ezek a percek adtak értelmet a reggeli ébredésnek, ezek édesítették a kedvét a gyötrő matekórák után, ezekből merített erőt az otthoni harcokhoz. Mert azokból bizony bőven akadt. Bár magyarból remekelt, és az idegen nyelvek sem okoztak neki problémát, a matek továbbra is Panni gyenge pontja maradt. Ördög, az első naptól pikkelt rá, hiába magolt, akkor sem kaphatott jobb jegyet. Mintha szándékosan úgy magyarázta volna a deriválást, hogy Panni még csak véletlenül se értse meg. Anya teljesen kiborult a jegyei miatt, apa azzal fenyegette, hogy ha megbukik, a medence vize helyett, legfeljebb a számok tengerében fürdőzhet a nyáron. Matek pedig mindennap volt, így a lány reggelente szilványira zsugorodott gyomorral, harmatgyengén indult suliba. Pontosan tudta, hogy Ördögöt lehetetlen megpuhítani, ha úgy dönt, hogy valaki hülye a matekhoz.
  Panni függővé vált Hunor tekintetétől, mint éhezőnek a falat kenyér, úgy kellett neki az az igéző szempár, abból merítette az erőt, hogy el ne bőgje magát, ha Ördög megint a táblához hívja, és az osztály előtt alázza a lekicsinylő szavaival. Elég volt pár percig egy levegőt szívnia Hunorral, máris szebb helynek tűnt a világ. Még Ördög is kisebbnek és sebezhetőbbnek tűnt azokban a pillanatokban.
  Tinának ezt kell megértenie végre: nem számít, hogy ennek a plátói lángolásnak semmi értelme, hogy ez a srác soha nem fog rá úgy nézni, mint Nellire. Egyszerűen szüksége van az őrült, kábult tudatállapotra, amit Hunor okoz. Minden pillanatát ki szeretné élvezni, hiszen már csak egy év, aztán Hunor leérettségizik, neki pedig új erőforrás után kell néznie. Bár, ki tudja! Még az is lehet, hogy addigra békét köt a függvényekkel, és úgy derivál majd, hogy még Ördögnek is leesik tőle az álla.