Lionel Shrivernek igaza van: akadnak dolgok, melyekről beszélni kell, akkor is, ha megdöbbentőek, sokkolóak, ha nehéz szót ejteni róluk. Mindegy hogyan címkézzük fel; nevezhetjük Kevinnek, rossz nevelésnek, született romlottságnak, vagy magának az ördögnek is, a tény attól még tény marad: a világban sajnos fel-felbukkan a gonosz, hiába utasítjuk el, vagy próbálnánk a szőnyeg alá söpörni a ténykedéseit. A kérdés inkább az, hogy az abnormális embergyűlölet, érdektelenség a világ dolgai iránt, és a hidegvérű gyilkolás képessége vajon az emberrel születik-e, vagy a nevelés, a környezet, a szociális közeg végeredménye, amiben a gyerek nevelkedik. Az állítás, hogy a nehéz sorsú, kegyetlen gyerekkorúakból válik bűnöző, akik mintha kompenzálni akarnák a világ  ellenük elkövetett szörnyűségeit, nem mindig igaz.

Lionel Shriver a Beszélnünk kell Kevinről c. regényben az  ellenpéldával hozakodik elő. Célja nem az, hogy halálra rémüljünk, sokkal inkább, hogy  elgondolkoztasson bennünket. Ösztönözni próbál, hogy keressük a magyarázatot, mert a problémára, melyet a könyv megfogalmaz, mielőbb megoldást kell találni! Hogy lehetséges az, hogy egy tinédzserben vágy ébred a gyilkolásra? Mi motiválhat egy ilyen szörnyűségre egy tizenhat éves fiút? És vajon miért nem tanúsít megbánást a későbbiekben sem?

Megfogalmazódik a kérdés: miként éli meg mindezt a szülő? Hogyan képes egy anya feldolgozni, hogy a gyermek, akit világra hozott és a legjobb tudása szerint nevelt, egy napon gondol egyet és vérontást rendez az iskolájában, lelkiismeret-furdalás nélkül kioltva pár kevésbé szimpatikus társa életét?

A regény Eva (az üzletasszony, feleség és anya) levelein keresztül meséli el a történetet, melyeket a férjének, Franklinnek ír. Képet fest kettejük kapcsolatáról: megtudjuk, hogy Eva és Frnanklin viszonylag későn ismerkedik meg, a nő már harminchárom éves, s mire megszületik a fiuk, betölti a harmcinchetet. Sikeres üzletasszony, mindennapjai nagyrészt az utazásról szólnak, és remekül érzi magát ebben az életben; nem az a típusú nő, aki könnyedén dob félre mindent egy gyerek kedvéért, a szíve mélyén nem vágyik az anyaságra. Férje végül meggyőzi, de ezért később mindannyian nagyon nagy árat fizetnek.

Eva képtelen jó anya lenni, mintha már a terhessége alatt megérezné a gyerekében bujkáló rosszat, az első pillanattól elutasítja a magzatot; a gyerek pedig - miután a világra jön -, ugyanígy utasítja el az anyját.

Anya és fia nem tudnak mit kezdeni egymással. Kevin minden lehetséges eszközzel Eva tudtára hozza, hogy nem hajlandó a közelébe engedni a nőt. Eva szenved és próbálkozik, de valójában fogalma sincs miként kellene viszonyulnia Kevinhez, aki félelmetes intelligenciával manipulálja a világot: az egésznapos bömbölésével kikészíti a bébiszittert és az anyját, de amint apja a lakásba lép, a kisfiú egy angyallá változik. Mintha Eva és Franklin nem is ugyanazt a gyereket nevelnék. Franklin csupán a fia angyali arcát ismeri, ezért egyértelműen Kevin pártján áll. Evat rossz anyának tartja, vádolja, amiért nem szereti a gyerekét, felesége pedig, vesztére nem találja a módját, hogy bebizonyítsa: Kevin egy kis ördögfajzat.

Eva később egy kislánynak ad életet. A férjét kijátszva esik teherbe, annyira vágyik egy másik gyerekre, hogy biztosra akar menni. Franklin nem akar több gyereket, neki ott van Kevin, ők ketten szorosan összetartoznak, ezért Eva jogosan érzi egyedül magát ebben a furcsa hármasban. Szüksége van egy szövetségesre, valakire, akitől megkapja az áhított szeretetet, aki igényli az anyai gondoskodást. Mindeközben Franklinnek és önmagának is bizonyítani akar.

Gyakorló szülőként hátborzongató volt ezt a könyvet olvasni. Nagyon nehéz olvasmány, bonyolult gondolatmenetekkel, kicsit talán túl is van írva, de a súlyosságát mégis a mondanivalója adja meg. Én sajnáltam ezt a nőt. Annak ellenére sajnáltam, hogy eleinte úgy éreztem, nem tesz meg mindent azért, hogy szeretni tudja a gyerekét. Később rájöttem, hogy esélye sem volt.

Mivel megtapasztaltam milyen erőteljes egy gyemrek ragaszkodása, anyaként méginkább érzem a különbséget, és egészen biztos vagyok benne, hogy Eva helyzete kegyetlen, sőt embertelen, amibe nem egy nő beleroppant volna.

Azt gondolom, ez a regény minden szülőnek érdekes olvasmány lehet. Kéretlenül, de annál határozottabban mutat rá, mennyivel rosszabbul is járhattunk volna, s hogy mekkora kegyelem egy "normális" gyereket nevelni. Hálát ébresztett bennem: hálát, hogy az anyaság szebbik, áldásosabb oldalával ajándékozott meg az élet.

Kismamáknak semmi szín alatt nem ajánlanám, és abban sem vagyok biztos, hogy olyan fiatal kezébe adnám, akinek még nincs gyereke. Gyakorló szülőknek viszont szinte kötelező elolvasni!

A könyvből 2011-ben film is készült.