Túl a szerda esti vacsorán, Brigi a piszkos edényeket pakolja a mosogatóba, amikor egy számára felettébb hízelgő megállapításra jut. Annyira felvillanyozódik a dologtól, hogy a mákos tészta maradékával együtt a kukába hajítja a vidéki idillt idéző, ludakkal díszített tányérokat. A máktól pöttyös villákkal a kezében már-már a nappaliba rohan – fittyet hányva a mosogatóban tornyosuló edénykupacra –, hogy férjével is megossza a nem mindennapi hírt. De mivel Brigi betegesen rendmániás, az utolsó pillanatban meggondolja magát: a bejelentés várhat még egy negyedórát, a konyha viszont nem tűr halasztást.
  A ludacskák hiánya sokáig fel sem tűnik Briginek, csak akkor indul kétségbeesett keresésükre, mikor a kredencben mérnöki pontossággal felsorakoztatott tányértorony nem adja ki a nyolcat. Könyékig merülve a szemétben ugyan megfordul a fejében, hogy ami egyszer már a kukában landolt, nem való-e véglegesen oda; végül hosszadalmas sikálás és kíméletlen fertőtlenítés után, az elkóborolt ludacskák mégiscsak visszaköltöznek a társaik mellé.
  Brigi kimondhatatlanul izgatott, egyértelmű, hogy figyelmetlensége csakis a felfokozott lelkiállapotnak tudható be. Nem mindennapi este ez a mai: még fél óra, és bálványozott színésze legérzékibb filmjét vetíti a televízió. Kihagyhatatlan másfél órának néz elébe. Mielőtt diadalittas mosollyal az arcán a nappaliba indulna, a fiók mélyéről stílusosan egy hatalmas tábla csokit kotor elő. Az édességet finoman az asztalra helyezi, nagyot sóhajt, majd a kanapéra huppan. Szeme lázasan kutatja a távirányítót: lágyan a mackónadrághoz simulva, egy hatalmas férfikéz oltalmazó védelme alatt… ott a kincs.
– Kezdődik a film! – jelenti be.
A férj a képernyőt bámulja, mozdulatlan pózba merevedve böffenti oda:      
– Milyen film?
– Hát a Csokoládé!
– Focit nézek – jön a válasz.

Brigi a képernyőre sandít, elmosolyodik:
– Már csak húsz perc van hátra és még egyetlen gólt sem lőttek. Dögunalmas ez a meccs, nem maradsz le semmiről – okoskodik.
– Látszik, hogy nem értesz a focihoz – válaszol lenéző hangsúllyal a férj. – Annál a nyálas filmnél biztos érdekesebb.
Újabb tíz perc telik el néma csendben. Brigi maga alá húzott lábakkal, morcosan hurcolja végig tekintetét a szoba falain, majd a huszonkét izzadt, labda után szaladgáló alakon állapodik meg a pillantása. Egyre feszültebb, és teljesen tanácstalan.
Egy váratlan pillanatban a labda végre a hálóba kerül, a férj feldúltan vágja a kanapé sarkába a távirányítót.
– Kétballábas bagázs. Arra sem méltók, hogy az ember áramot fogyasszon miattuk – dünnyögi elborult tekintettel, és kivonul a szobából.
  Brigi elégedetten kapcsol át a másik csatornára, s akár a kocka csoki a nyelvén, kedvence látványától hamarosan ő is olvadozni kezd. Elnyúlik a kanapén, belefeledkezik a filmbe.
  A férj egy doboz sörrel tér vissza a szobába, de Brigi tudomást sem vesz róla. Szeme csordultig telve könnyel, ölében vánkost szorongat, izgatottan várja, hogy alakul a szerelmesek sorsa.
A férj elbóbiskol, a film végén Brigi éles hangja rántja vissza a valóságba.
– Te Karesz! Én rájöttem valamire! – kiáltja a nő vörösre sírt szemekkel, de ismét ragyogó  tekintettel.
– Hm? – dünnyögi Karesz.
– Figyelj már rám egy kicsit, na! – paskolja Brigi erélyesen a férfi combját. – A minap azt mondtad, hogy neked bejön ez a Kate Moss. Tudod, az a szupermodell.
– Aha…
– Meg azt is mondtad, hogy még hasonlítok is rá, ha lófarokba fogom a hajam!
– Ja…
– Hát ez állati! – kiált fel Brigi fülig érő vigyorral. 
– Micsoda? – pislog értetlenül a férj.
– Kate, Johnny Depp exbarátnője.
– Na és?
– Hát nem érted?
– Mit kellene?
– Te tényleg nem látod az összefüggést? – kérdezi fejcsóválva Brigi. – Johnny majd’ megőrült ezért a csajért! Azt mondod, neked is tetszik, bár csak azért rúghatott labdába nálad, mivel hasonlítunk egymásra. Ebből tehát mi következik?
– Fogalmam sincs.
– Te, Karesz! Ezek szerint én bejövök Johnny Deppnek!
Karesz egy hosszú percig értetlenül, döbbenten mered a nejére. Ennek a nőnek elment a józan esze – fut át az agyán.
– Lefekszem – jegyzi meg halkan és kisomfordál a helyiségből.
  Brigi megereszt egy boldog, elégedett sóhajt, hátradől a kanapén és lehunyja a szemét. Lelki szemei előtt szinte azonnal megelevenedik a kép, ahogy Johnny gitárt ragad a tengerparton és angyali mosollyal az arcán egyedül neki játszik; később érzéki táncot lejt vele a tábortűz közelében, végül a sátor menedékében lágyan a karjaiba zárja.
  Brigi elmosolyodik. Ha Johnny legközelebb a fővárosban forgat, mindenképpen szerez tőle autogramot – határozza el –, s közben majd figyeli azt a csodás, meleg, barna szemét. Vajon Johnny felfedezi a Kate és közte lévő szembetűnő hasonlóságot? Ha csak egy pillanatra is megvillan az az ellenállhatatlan tekintet, akkor már egészen biztosan tudni fogja…