Nagyjából egy évvel ezelőtt a kocsijában ültem, rádiófelvételre utaztunk. Személyesen akkoriban még alig ismertük egymást, bár régóta bennem volt egy megmagyarázhatatlan érzés, hogy nekünk valami dolgunk lesz egymással. Bejött a megérzésem: januárban, a második regényem könyvbemutatóját együtt csináltuk végig.

Míg célunk felé tartottunk elmesélte, hogy készülőben van egy novelláskötet, amely reményei szerint a jövő évben jelenik meg majd. Kíváncsivá tett. Bár az Anyább anyák c. könyv már bebizonyította, hogy van tehetsége az íráshoz, egy szépirodalmi novelláskötet érthető módon különleges csemegének ígérkezett.

Idén ősszel aztán megjelent az Élet lejárt szavatossággal c. kötet, és hamarosan a dedikált tiszteletpéldányt is kézhez kaptam. Bevallom, nem mertem azonnal elkezdeni. Néhány novellát olvastam már belőle a neten, s anno azon a bizonyos rádiófelvételen azt is végighallgattam, hogy ez a könyv bizony az élet nehezebbik oldalát készül bemutatni. Két saját élményén kívül ismerősök, barátok történeteit dolgozta fel a szerző azzal a céllal, hogy köntörfalazás nélkül mutassa meg az emberi gyengeséget, törékenységet és gyarlóságot. Nem azért, hogy az orrunk alá dörgölje a hibáinkat, hanem mert úgy érzi, könnyebb feldolgozni a traumákat, ha beszélünk róluk.

Azt gondoltam, tudom mire számíthatok, ha olvasni kezdem Bartalos Tóth Iveta írásait. Részben valóban azt kaptam, amire számítottam: démonokat, fájdalmat, csalódást, mindennapjaink sötét oldalát, melyről nem beszélünk, amely – úgy tanultuk – jobb, ha a szőnyeg alá söpörve, és legfőképp a családban marad. Hiszen a szennyes kiteregetése sokkal inkább megütközést, ítélkezést von maga után, mintsem empátiát és felénk nyúló segítő kezet.

A nehéz téma ellenére és várakozásaimmal ellentétben, a könyv nem lökött mély depresszióba, nem rontott a kedélyállapotomon és nem keltette bennem azt az érzést, hogy az írónő erőszakosan, kéretlenül tol a képembe olyan emberi eltévelyedéseket és hibákat, melyek akár az én életem részét is képezhetik. Óvatosan, de kíméletlenül nyúl nagyon mélyre szereplői lelkében, legféltettebb érzéseiket, félelmeiket tárja elénk, a hatás pedig nem marad el: megdöbbenünk, megrémülünk, olykor talán el is borzadunk. S hogy közben mennyire tudunk kívülállók maradni, mennyit veszünk magunkra, mennyire háborodunk fel, hogy mindezt az írónő ránk merte zúdítani, azt gondolom, ez már teljesen egyéni.

Bartalos Tóth Iveta érzékeny szerző. Tökéletes érzékkel ragadja meg az emberi lélek apró rezdüléseit, pontosan ábrázol, lényeges dolgokat mutat meg, de soha nem esik túlzásba. Minden történetébe éppen annyit foglal bele, amennyit olvasóként még el bírunk viselni, s közben arra is figyel, hogy ne maradjon hiányérzetünk.

A kötet nyelvezete kétségkívül szépirodalmi, stílusa pedig olyan mértékben érett és kiforrott, hogy ha nem tudnám, meg sem fordulna a fejemben, hogy a szerzőnek ez az első ilyen jellegű kötete. Bartalos Tóth Iveta, ezzel a könyvvel egyértelműen leleplezte magát: nem a múlt évben ragadott először tollat. Az író maga rég megszületett, csupán  az erőteljes, megfékezhetetlen késztetésnek kellett megérkeznie, hogy írásait a nagyközönség  elé tárja.

Szerettem ezt a kötetet és biztos vagyok benne, hogy jó párszor leveszem még a polcról, hogy lassan, cseppenként adagolva, de újra és újra magamévá tegyem. Olyan olvasmányélménnyel ajándékozott meg, melyből önként és dalolva kérek repetát. Tudjátok, sokszor emlegetem, hogy olvassunk olyat is, ami megmarad, nem csupán átfolyik. Bartalos Tóth Iveta gyűjteménye pontosan ilyen. Átjár, megérint és velünk marad.

Iveta egyszer azt mondta nekem, még gyűjti a bátorságot, hogy igazán őszintén, a lelkét levetkőztetve merjen írni. Azt gondolom, az Élet lejárt szavatossággal c. kötet a bizonyíték rá, hogy sikerült.

A könyvet itt tudjátok megrendelni privát üzenetben:

https://www.facebook.com/Bartalos-T%C3%B3th-Iveta-%C3%ADr%C3%B3-100156031810480