Panni szereti az iskolát. Szereti az írást, élvezettel rajzolja a betűket, karácsonykor már ő olvasta fel anyáéknak a Babszem Jankót. A tanító néni szigorú, de kedves, csak ne volna az ülésrend a mániája! Minden második hónapban átülteti az osztályt. Azt mondja, jót tesz a szemüknek, ha időnként más-más szögből nézik a táblát. Persze ez még nem magyarázat arra, miért kell a lányoknak fiúval ülniük. A tanító néni szerint, a fiúk elevenek és zavarják az órát, és ha egy lány kerül melléjük, nagyobb az osztályban a fegyelem.
  Pár hete Lalival ül, aki végül is egész rendes, nem piszkálja óra alatt. Tomi, az előző padtársa elcsente a faragóját és csak a nap végén adta vissza, mikor már Panni végigkutatta a táskáját, a padot és a tolltartót, és mindenkit megkérdezett maga körül, nem látta-e valahol. Egy ceruzáját is eltörte, pont a kedvencét, a pirosat, és bár azt állította, hogy véletlen volt, Panni tudja, hogy szándékosan tette, mert nem hagyta, hogy matek előtt lemásolja róla a leckét.

  A fiúk ostobák, nem lehet velük szót érteni, a szünetben bandáznak és futkároznak az osztályban, hiába szól rájuk ezerszer a tanító néni. Nem lehet velük normálisan beszélgetni, mert őket csak a focis kártyák meg a videojátékok érdeklik, és alig akad, amelyik könyvet vesz a kezébe. Lali kicsit más. Vele néha elbeszélgetnek, elmesélte, hogy van két tesója, és ő legalább nem kiabálja neki, hogy apuci kedvence, csak azért mert Panni egyke. Mintha legalábbis tehetne róla! Épp eleget nyafogott otthon egy kistestvérért, de anya azt mondta: meg kell értenie, hogy nem lehet.
  Lali egyébként a szomszéd utcában lakik, és mostanában reggelente becsönget érte iskolába menet. Eleinte fura volt, nem is értette, miért akar Lali vele járni suliba, attól is félt, mit szólnak majd a barátnői, de végül is Lali rendes, a múltkor a tornacuccát is ő cipelte. A sarkon persze visszaadta, nehogy meglássák a többiek, azt mondta, ugye nem haragszik, de neki se hiányzik, hogy a fiúk csúfolják emiatt. Hát persze, hogy nem haragszik! Lali így is egy gavallér, mutasson neki valaki még egy olyan hétévest, aki egy lány cuccait elkéri, és cipeli egészen az iskolautcáig.
  Tegnapelőtt hazafelé is együtt jöttek. Igaz, csak véletlen volt, mert Panninak elmaradt a zeneórája, így egyenesen hazaindult, Lali meg utolérte az utca végén. Szégyenlős mosollyal kérdezte, hogy csatlakozhatna-e. Aztán valahogy úgy alakult, hogy bejött hozzájuk kicsit játszani. Szép idő volt és elvoltak a kertben, labdáztak meg epret ettek a padon, anya nagyon jó fej volt, limonádét is csinált. Egy kicsit ugyan aggódott amiatt, hogy Lalit keresni fogják a szülei, de aztán Lali írt az apjának egy SMS-t, és anya is megnyugodott. Már hat is elmúlt, mire Laliért megjelent az apukája, hogy azért már illene hazamenni. Még szerencse, hogy tanulni már nem kellett, mert délután együtt írták meg a leckét! Lali egyébként egészen helyes, szőke haja van és kék szeme, és ha nevet, gödröcskék jelennek meg az arcán. Nem követeli Panni matekleckéjét, mert még Panninál is jobban megy neki a matek, és angolul is egész jól beszél, szóval Lali még okos is.
  Talán megkérhetné a tanító nénit, hogy ha már fiúval kell ülnie, nem maradhatna-e mellette továbbra is Lali… persze, csak ha Lalinak sincs ellene kifogása. De miért is lenne, hiszen olyan jól kiegészítik egymást. Bár nem érti teljesen, mit is jelent ez a kifejezés, anya szokta mondani apának, hogy azért olyan jó a házasságuk, mert tökéletesen kiegészítik egymást. És ki tudja, lehet, hogy ha ez a dolog a jövőben is ilyen jól működik majd, egy napon ő is hozzámegy Lalihoz. Biztosan Lali is érzi ezt az összhangot, és akkor miért is ne kérné meg a kezét.