Reggel a férfi odabújik a nőhöz, gyengéden ébresztgeti.
– Korán van még, hagyjál! – jön a durcás, álmos válasz.
A férfi a hátára hemperedik, bámulja a plafont, nem tud aludni. A nő szuszogását hallgatja, lesi az órát, próbál visszaemlékezni, mikor szeretkeztek utoljára. Egy hónapja is van már, döbben rá. Jólesne egy cigi, de a felesége utálja, ha a hálószobában füstöl. Hűvösek a hajnalok, lusta kimenni az erkélyre, igyekszik más irányba terelni a gondolatait. Kilenckor értekezlet, fut végig az agyán, ebéd után egy üzleti megbeszélés is lesz, jó lett volna nyugodtabb állapotban nekifutni a napnak. Nem is érti, mi van ezzel a nővel, régen sosem utasította el. Képtelen volt nemet mondani neki, egy érintéssel elérte, hogy megvillanjon a szemében az a vággyal teli csillogás. Most meg bármivel próbálkozik, mindig akad kifogás.

Félóra elteltével ismét a nő hátához simul, finom csókot lehel a vállára, borzolja a tarkó apró pihéit, keze a nő hasára siklik.
A nő kinyitja a szemét, a mobil után nyúl, megnézi az időt.
– Most nem lehet, mindjárt ébreszt ez a vacak – mondja nyersen –, negyven perc múlva indul a vonatom, tudod milyen kevés időm marad elkészülni.
– Neked sosem alkalmas – jegyzi meg ridegen a férj, de még nem adja fel, egyre meggyőzőbben próbálkozik.
A nő hátrafordul, nyom egy engesztelő puszit a férfi orrára, úgy ígéri:
– A hétvégén bepótoljuk.
Azután kiugrik az ágyból, kihúzza a komód fiókját, fehérneműt keres. Az ágy végénél állva húzza magára a bugyit, kapcsolja be a melltartót. Talán nem is tudatosítja, mennyire érzéki és vágykeltő minden mozdulata, ahogy finoman igazítja csípőjére a csipkét, ahogy ujja végigsiklik a melltartó pántjain.
A férfi gyötrődve figyeli. Érzéketlen némber, gondolja, aztán kiveszi az éjjeliszekrény fiókjából a cigit és az öngyújtót, egy hirtelen mozdulattal lerántja magáról a takarót, és kimegy az erkélyre dohányozni.