Ha egy olyan könyvet keresel, amely kiránt a hétköznapi valóságból, az Éjszakai cirkusz remek választás.

Az álmok cirkusza váratlanul bukkan fel, rejtély és mágia lengi körül. Ahogy leszáll az éj, kinyílnak kapui a csodákra vágyók előtt. Minden feketében, fehérben, szürkében pompázik, mégis színes és varázslatos ez a világ. A gyerekek szüleiket ostromolják, hadd vegyenek részt ebben a misztikus álomban. A felnőttek körében is egyre nő a rajongók tábora. Ők a rêveurök, akik mindenhová követik a cirkuszt. De vajon hol jelennek meg legközelebb a csíkos sátrak? Valaki mindig tudja a titkot, ami a rêveurök körében futótűzként terjed. S hogy honnan ismerik meg egymást? Színük a piros. Ha olyan emberrel találkozol a cirkusz sátrai között, aki valamilyen piros kiegészítőt visel, biztos lehetsz benne, hogy egy rêveurrel van dolgod.

Két fiatal mágus, Marco és Celia egymásnak kedveskedve hozzák létre a sátrakat, kicsit talán félelmetes, mégis érdekes és hívogató birodalmat teremtenek. Kisgyerek koruk óta fejlesztik különleges képességeiket, hogy egy végtelennek tűnő versengésben győzelmet arassanak a másik felett. Tehetségük megkérdőjelezhetetlen, csak a fantáziájuk szabhat határt, hiszen ebben a cirkuszban semmi sem lehetetlen. Csakhogy a fiú és a lány egymásba szeret, s hogy szerelmük kibontakozhasson, megpróbálják maguk mögött hagyni a cirkuszt. De a mágia karmai közül nehéz szabadulni.

A szerelmi szálat kissé felszínesnek éreztem. Időnként ugyan felizzik a levegő Celia és Marco között, néhol mégis elbizonytalanodtam, hogy valósak-e az érzelmeik, vagy a győzelemre hajtva csupán manipulálni próbálják egymást.

Ami a leginkább zavart, az a kegyetlen sors, amit az írónő a fiataloknak szánt. Bár Celiát az apja neveli, kíméletlenül, érzéketlenül bánik vele. Egy gyengéd, szeretetteljes apa-lánya viszony sokkal jobban illett volna ehhez a mesés birodalomhoz, mint a bántalmazó kapcsolat. Marco árva, a szürke öltönyös férfi konkrét céllal veszi magához, de ettől még lehetne a kapcsolatuk legalább baráti. Borzalmasan unszimpatikus volt ez a két öntelt, önző vénember, akik képtelenek a szeretetre, gátlástalanul birtokolnak és irányítanak két fiatalt, versengésük taszító és beteges.

Bár e káprázatos világban az írónő jó néhány furcsa és egzotikus karaktert is elhelyezett, érezhetően a cirkusz megteremtése, ábrázolása okozta számára a legnagyobb örömöt, s ebbe fektette a legtöbb munkát. Amit megalkotott valóban csodálatra méltó fantáziavilágról árulkodik. A gyönyörűen megfogalmazott történet bizony beszippant, a légkör, a misztikum magával ragad.  A regény legfőképp az érzékekre és érzelmekre igyekszik hatást gyakorolni, a cselekmény lassan bontakozik, a karakterek felületesek. Ez esetben is jobban örültem volna kevesebb szereplőnek, akiket viszont mélyebben megismerhetek, akikkel könnyebben azonosulhatok. Az írónő viszont olyan csodás atmoszférát teremt, ami elvonja a figyelmünket a regény hiányosságairól. Elismerem: az álmok cirkuszában én is szívesen körbenéznék.

Bár kicsit tartottam a könyvtől, lekötött és magával ragadott. Ha valami különlegesre és irreálisra vágytok, olvassátok el ezt a regényt!