Arikawa regénye egy macska szemszögéből mesél el egy zavarba ejtő, szomorú történetet. Szatoru már öt éve Nana gazdája, amikor egy napon útra kelnek, hogy meglátogassanak pár régi barátot. A kirándulás mögött persze nyomós ok lapul, amit Szatoru nem köt macskája orrára, az olvasó viszont már a könyv elején sejtheti, ami később be is igazolódik: hogy Nana számára keres új, megbízható gazdát.

Nana meséli el a történetet, az író remek humorérzékkel és vagány egyéniséggel ruházta fel a kandúrt, így a stílus kétség kívül szórakoztató. A könyv, Nana laza és jópofa elbeszélése miatt gyakran megnevettet, viszont ahogy közeledünk a vége felé, egyre szívfacsaróbbá válik a történet.

Azt gondolom, állatbarátok még inkább átérzik a helyzet komolyságát, hiszen minden gazdi szeretné jó helyen tudni a kedvencét, ha ő maga akár csak napokra nem tud gondoskodni róla. Mivel ezúttal végleges szálláshelyre van szükség, a felelősség nem kis terhet ró Szatorura, aki lelkiismeretesen látogatja végig minden olyan ismerősét, aki számításba jöhet.

A történet fokozatosan bontakozik, az író részletesen mutatja be Szatoru gyerekkorát, baráti kapcsolatait, így sokkal tisztább képet kapunk róla, mint a férfiről akivé vált, s aki méltósággal viselve betegségét, belenyugodott a sorsába. A jószívű főhős, aki imádja a macskáját, talán pont ezért, nem tudott igazán közel kerülni hozzám.

 Az árván maradt fiú története már önmagában is megindító, így a betegség, mely nagyon fiatalon üzen hadat, mély és szomorú írássá teszi a regényt. Mégsem taglóz le, vagy tesz búskomorrá. Az egyszerű stílus, amit akár hibaként is felróhatnánk, ebben az esetben sokkal inkább a történet megértését segíti. Bátran ajánlom akár állatbarát kamaszoknak is ezt a regényt. Hitelesen ábrázolja egy ember és egy macska szoros kapcsolatát, szemlélteti, milyen fontos társ lehet egy négylábú egy egyedülálló, magányos ember számára, s hogy egy állat, (még ha sokszor nehezen is értjük meg főleg a macskák öntörvényű, rafináltnak tűnő viselkedését), milyen hálás a törődésért, mennyire ragaszkodóvá válik.

Az utazó macska krónikája egy magával ragadó történet az ember és az állat barátságáról. Sokakkal ellentétben, nálam nem lett kedvenc, ettől függetlenül egy tanulságos, szép írás, amit úgy gondolom, érdemes elolvasni.