A gimnázium egy kétemeletes, régi épület volt, közel a városközponthoz. Panni szerette a különleges hangulata miatt, és mert az a bizonyos srác is odajárt. Harmadikos volt, feltűnő jelenség: az iskola legjobb pasija. Panni és Tina egymás közt csak Rugónak hívták. Panni maga sem tudta, miért pont…
Szeretem a családregényeket, a több szálon futó, múltban játszódó történeteket. Azt gondolom, ha az ember egy bizonyos korról ír, elkerülhetetlen, hogy utánajárjon az akkori történéseknek, hogy korhűen ábrázoljon politikai, történelmi eseményeket, hogy szereplőit hiteles szituációkban mutassa,…
Ágyam szélén hajnalt teremtettél,s harmatcseppé vált az indulat,hiszékenyen szédültem a mába,megidézve tiszta arcodat.Az ébredés valóját megértve,képeinkről festve a jelent,csodáltam a törékeny létezést,új voltál, de mégsem idegen.
Kepes Andrást olvasni mindig különleges élmény a számomra. Remek író, kellemes személyiség és mérhetetlenül szimpatikus ember. A Tövispuszta c. regénye nagy kedvencem, ezért amikor megláttam, hogy újabb könyvvel jelentkezik, igencsak megörültem. A címet és a fülszöveget olvasva viszont gyorsan alább…
Lívi szerette a karácsonyt: a fényekben úszó várost, a vásárt, az ünnep meghitt hangulatát. Mégis minden évben szorongva várta a szentestét: gyerekkora karácsonyai nem voltak felhőtlenül boldogok. Anyja túlhajszoltan robban minden apróság miatt, az apja pedig nehezen viselte a nő…
Vannak találkozások, melyek feltöltenek, vannak emberek, akikkel, ha szembe találod magad érzed, hogy dolgotok van egymással. A tanító pedig néha egészen hihetetlen alakban érkezik.
Pár évvel ezelőtt különös találkozásban volt részem. Egy kedves barátnőmnél jártam, kinek akkor kétéves kislányát…
Néhány évvel ezelőtt két versemből született egy dal...
"Az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi időszaka." (Márai Sándor)
Az alkotás örömét nem lehet kikényszeríteni, és nem lehet sürgetni sem. Ki kell várni az ihletett pillanatot.
Egyes nézetek szerint az ihlet úgy születik, hogy a lélek…
A nő nézte magát a tükörben. Kereste a reményvesztettség, a keserűség, a fájdalom mögött rejtőző szeretetet. Belül kereste az érzést, de hiába kutatott, nem találta sehol. Rádöbbent, hogy nincsen már szeretet a szívében. A szobába ment, leült a kanapéra, nézte a férfit. Kereste a közöny, a rideg…
Részed voltam Mint ahogy kés pengéje villan,s belevág a húsbahasítva az izmot,sejttől a sejtet választva el.Mint ahogy kéz simul a kézbe,s lágyan egybeforrvaujjakba kapaszkodó ujjak vesznek el.Mint ahogy álom siklik ébredésbe,foszlányoktól fosztva, gyötörve az elmét. Mint ahogy az éjjel fénybe…